Haragszom, végtelenül dühös vagyok...
Mondja már meg valaki, mi a fene vagyok én? Szexuális tárgy? Vagy banknak látszó tárgy?... És a korrektség micsoda? Mikor odaáll valaki és azt mondja, rendezzük el a dolgainkat, vagy pedig mikor mindenféle érzelmi zsarolással történnek a dolgok? Nem kell törődni az én dolgaimmal, meg tudom magam oldani őket. Már bebizonyítottam, hogy nagylány vagyok, s jobban megállok a lábamon, mint más...
Befejeztem, vége. Innentől kezdve nem akarok hallani róla, nem akarom látni, és nem akarok tudni róla. Élje az életét nélkülem, jobban járok.
