Milyen hideg van

Haragszom, végtelenül dühös vagyok...

Mondja már meg valaki, mi a fene vagyok én? Szexuális tárgy? Vagy banknak látszó tárgy?... És a korrektség micsoda? Mikor odaáll valaki és azt mondja, rendezzük el a dolgainkat, vagy pedig mikor mindenféle érzelmi zsarolással történnek a dolgok? Nem kell törődni az én dolgaimmal, meg tudom magam oldani őket. Már bebizonyítottam, hogy nagylány vagyok, s jobban megállok a lábamon, mint más...

Befejeztem, vége. Innentől kezdve nem akarok hallani róla, nem akarom látni, és nem akarok tudni róla. Élje az életét nélkülem, jobban járok.

Napsütés :)

Valami hiányzik... Bárcsak tudnám, hogy mi az...

Ünnepi hangulat

Ma, miközben Brigivel beszélgettem, éreztem először, hogy egyedül maradtam. Majdnem elsírtam magam, de csak pillanatnyi ijedtség volt. Megrémített a gondolat, hogy innentől nem nagyon lesz társadalmi életem (nem mintha ez másról szólt volna, mint az ivászatról és eszetlenkedésről). Végül is mindegy miről szólt, én élveztem, s minden pillanata emlékezetes maradt. Hiányozni fog... Tudom, hogy azt mondta Brigi, hogy rosszul látom, mert neki kellenek ezek a dolgok, de pontosan tudom azt is, hogy inkább a pasit választja majd, mint engem. Ezt meg is értem, hiszen valószínűleg én sem tennék másképpen, csak ezen az oldalon lenni mégis így kicsit nehezebb. Ha belegondolok, nem csak az ivás, hülyéskedés hiányzik majd, hanem a nagy beszélgetések, amik voltak közöttünk. Ahogy elmondtam neki a gondolataimat, érezte, hogy van benne valami, és talán a hangomon is hallott valamit (nem mindig megy a színészkedés), mert gyorsan leszervezett egy babalátogatót. Jó dolog, aranyos meg minden, de az ilyen kierőszakolt dolgok nem szokta jól elsülni... Örülök a boldogságának, én kívántam neki a legjobban, de közben hiányzik a régi csaj, a régi barátnőm, aki tudott ésszel cselekedni.

Hétkezdet

Szokás szerint barom vagyok... Aggódom olyan dolgok miatt, amihez már semmi közöm, irkálok mindenfelé, de még arra sem vagyok méltatva, hogy választ kapjak. No persze, ha baj van, akkor azért nincs idő, energia, kedv nekem válaszolni, ha pedig nincs baj, akkor meg azért. Ebből sejthetném, hogy mit számítok, mire lennék jó...

Olyan jó, hogy így döntöttem... Mocskosul fáj, cefetül, rohadtul, belehalósan, de had fájjon. Nem érdekel, de nem akarok úgy élni, hogy semmibe vagyok véve... és ráadásul még meg is érdemlem...

Időközben megkaptam a választ, de azért mégis jó, hogy így döntöttem. Megtudtam mit érzek, letisztázódott...

Mikor jutok már el odáig, amikor nem fáj egy rúgás sem? Minden egyes kör rohadtabbul megkínoz és egyre nehezebben jövök helyre. Az előző körben vétet hibákat okosan kikerülöm, de helyette másik hibát ejtek. Elfogynak valaha a hibalehetőségek? Érdemes ezeket a köröket róni? Kell az a könnycsepp? Kell az a könny, amit némán, belül a szívemben hulljatok? Istenem, mennyire fáj... Van rá fájdalomcsillapító? Csak egy kis időre, hogy levegőhöz juthassak, hogy meglássam, hogy megéri...

Kellemes hétvége

Jó volt a hétvégém. Régen aludtam ennyit, bár ez azért általában jellemző, ha anyámnál vagyok. Ott olyan nyugodt minden, nekem legalábbis. Mert ahogy néztem, anyámék nincsenek túl jól egymással. Folyton vitatkoznak, és izélgetik egymást. Nem is értem anyámat, de komolyan. A pasi szinte a seggét kinyalja, megteremt mindent. Látástól mikulásig dolgozik, s ha véletlenül mégis otthon van, akkor meg a házat csinosítgatja, rendezgeti. Azt hiszem, hogy cserébe én biztosan megtudnám engedni, hogy elszunyókáljon tévénézés közben, vagy netezgessen kicsit esténként. Hát, de sajnos én nem lehetek elég okos ehhez.

Mindenesetre nekem nagyon kellemes volt otthon lenni. Szupereket aludtam és ettem :) és álmodtam is... Vityára vártam álmomban... Az az egy már biztos, hogy nem vagyok normális...

Vettem ma egy csizmát. A másikénál alacsonyabb sarkút, nagyon dögös. Zsáklinnal voltam vásárolni. Csajok is kaptak ruhákat, természetesen én is. Nem vehetek csak magamnak...

Vásárlás után elmentünk a tescoba, s felöltöztünk szépen. Felvettem a dögös csizmát egy helyes farmerrövidnadrággal. Szerintem semmi extra nem volt az egészben, de mégis olyan furán éreztem magam az utcán. Mintha bámultak volna az emberek, de még a nők is. Lehet, hogy nem illik így menni vásárolni? Nem értettem (azt veszem észre, hogy mostanában egyre több dolgot nem értek). Az áruház előtt Zsáklin előre rohant, és ahogy elment, egy pasi leszólított. Először megijedtem (mindamellett, hogy érteni sem értettem), de aztán váltottunk pár szót... A dologra azért reagálok ilyen értetlenül, mert szerintem nem vagyok az a nő, akit csak leszólítanak az utcán (mondhatni az utóbbi két évet nem nézve)...

Kezdődik a nap

Ma reggel utaztam a munkahelyemre. A szokásos módon, belemerülve egy könyvbe. Mindig nagy átéléssel olvasom a műveket, szinte a magamévá teszem őket, és azonosulok a számomra legszimpatikusabb, vagy legellenszenvesebb szereplővel. De ezt biztosan mindenki így csinálja, különben mi értelme lenne :) Felszálltam a hévre, s leültem az ablak mellé, szembe velem egy úriember. Pár perc múlva letelepedett mellénk egy lány és egy fiú. Nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, hiszen mindig leülnek mellém, ahogy én is  leülök mások mellé. De valami miatt fel kellett pillantanom, ilyen ösztönös mozdulat volt. A lányra néztem, aki rám nézett, és ugyanabban a pillanatban megfogta a pasija kezét. Magamba mosolyogva temetkeztem vissza a könyvbe, egy percig azon gondolkodva, hogy ezt jól láttam e, vagy csak beképzelem magamnak.

Lehet, hogy túl sokat képzelek magamról? Beképzelt lennék? Nem értem...

Nem tartom magam egyiknek sem, de azt gondolom magamról, hogy ezeket és a hasonló dolgokat kapásból észreveszem. Sajnálom az ilyen csajokat... Már csak azért is, mert sajnos én is ilyen voltam valamikor... És még az is lehet, hogy leszek még ilyen, de akkor remélem, hogy valaki felém nyúl, és jól nyakon vág :)

Kezdetek

Sikerült regisztrálni :) és úgy döntöttem, hogy itt hagyom a lelkem, a szívem, hogy senki ne tudja bántani többet. Persze ahhoz én is kellek... Hagynom kell, hogy bántsák... Akkor inkább legyen úgy, hogy itt hagyom, míg megtanulom nem engedni bántani :)