Már megint sokat agyalok, aminek nem lesz jó vége... Szuggerálom magam, hogy nincs kombinálás, nem kell feleslegesen hülyeségekre gondolni, hiszen úgyis tudom, valami gebasz van. Ugyanúgy kell hozzáállnom, mint eddig, mert nem történt semmi. Azt is tudom, milyen dolgok következnek. Tudom, hogy mivel már szinte mindent megkapott, helyesebben fogalmazva, mindent megkapott, amit csak szeretett volna tőlem, már nem vagyok nagy szám. Egy pipa csupán. Innentől nem kell időt belefeccölni, és semmit rááldozni. Elég egy telefon, hogy jönnék kicsit...
Arra is rájöttem, hogy pontosan úgy működök, mint egy pasi. Azt szokták mondani, egy pasit az ágyon és a hasán keresztül lehet megfogni. Na, ez rám is igaz, csupán annyi különbséggel, hogy egy ilyen dolog van, mégpedig az az ágy. Amíg nem volt semmi, csak ide-oda mászkálás, beszélgetés, mozizás, satöbbi, addig egy pasi volt a sok közül, akiről pár perc után ugrott be ki is ő, és honnan ismerem. Most, hogy már tudom, mennyire nekem való amit csinál az ágyban, rögtön jár az eszem, pedig még most is csak egy pasi a sok közül, akiről nem tudom, hogyan ismertem meg, vagy azt sem, milyen körülmények között adtam meg neki a számomat. Nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani annak amiket mond, mert ezek a szavak csak arra valók, hogy elvegyék az eszem és túl sok jelentőséget tulajdonítsak olyan dolgoknak, amiknek nem kéne. Igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, kételkedni kell... Hát kételkedek. Nem okozhat gondot ez sem, hiszen olyan gyorsan tanulok :)
Viszont könnyű eset sem vagyok, bármennyire annak is tűnök. Minden gond nélkül elfelejtem, ha nem úgy bánik velem, ahogy szerintem azt megérdemlem. Márpedig szerintem nagyon megérdemlem az odafigyelést és a törődést... :)
Vajon a kimondott szavaknak valóban teremtő ereje van? Most, hogy leírtam ezeket a szavakat, mi teremtődött meg? Nem lehet, hogy inkább csak a megérzéseim nagyon kifinomultak, és látják azokat a dolgokat is, amit más nem enged észrevenni magának? Vagy csupán csak egy átlagos megérzésről lenne szó, s nem akarom magamat becsapni, és így talán könnyebben tisztázódhat bennem a dolog? Nagyon jó kérdések :)
Arra is rájöttem, hogy pontosan úgy működök, mint egy pasi. Azt szokták mondani, egy pasit az ágyon és a hasán keresztül lehet megfogni. Na, ez rám is igaz, csupán annyi különbséggel, hogy egy ilyen dolog van, mégpedig az az ágy. Amíg nem volt semmi, csak ide-oda mászkálás, beszélgetés, mozizás, satöbbi, addig egy pasi volt a sok közül, akiről pár perc után ugrott be ki is ő, és honnan ismerem. Most, hogy már tudom, mennyire nekem való amit csinál az ágyban, rögtön jár az eszem, pedig még most is csak egy pasi a sok közül, akiről nem tudom, hogyan ismertem meg, vagy azt sem, milyen körülmények között adtam meg neki a számomat. Nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani annak amiket mond, mert ezek a szavak csak arra valók, hogy elvegyék az eszem és túl sok jelentőséget tulajdonítsak olyan dolgoknak, amiknek nem kéne. Igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, kételkedni kell... Hát kételkedek. Nem okozhat gondot ez sem, hiszen olyan gyorsan tanulok :)
Viszont könnyű eset sem vagyok, bármennyire annak is tűnök. Minden gond nélkül elfelejtem, ha nem úgy bánik velem, ahogy szerintem azt megérdemlem. Márpedig szerintem nagyon megérdemlem az odafigyelést és a törődést... :)
Vajon a kimondott szavaknak valóban teremtő ereje van? Most, hogy leírtam ezeket a szavakat, mi teremtődött meg? Nem lehet, hogy inkább csak a megérzéseim nagyon kifinomultak, és látják azokat a dolgokat is, amit más nem enged észrevenni magának? Vagy csupán csak egy átlagos megérzésről lenne szó, s nem akarom magamat becsapni, és így talán könnyebben tisztázódhat bennem a dolog? Nagyon jó kérdések :)
