Feléledés

Tegnap kiderült, hogy nem vagyok jó lánya anyámnak. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, hogy csak tátottam a szám a meglepetéstől, nem gondoltam, hogy így gondolkodik velem kapcsolatban. No de most megtudtam hányadán is állunk. A kirohanás után gondolkodóba estem, mi is lehet az oka, hogy ilyen rossz színben lát engem. Szerintem nem adtam erre okot, s igen erőteljesen félreért mindent. Ha nem anyámról lenne szó, akkor azt mondanám, irigy vagy féltékeny, de mivel az anyám, nem mondhatom ezt. És igazából nincs is oka rá, főleg az utóbbi időben, meg amúgy sem...

Egy kicsit jobb hír, hogy visszatért a vágy az életembe. Erotikus álmaim vannak, ami annyira nem jellemző rám. És talán ennek köszönhetően, ha az utcán járok, más szemmel nézek a férfiakra. Persze ez nem azt jelenti, hogy könnyű prédába mentem át, sőt. Egyszerűen csak újra észreveszem a jó pasikat, szemet legeltetek, s örömmel öltözöm újra nőnek. Ebben nincsen semmi rossz, sót, örülök neki. Újra élet költözött belém...

Gyógyulgatás

Annamarival töltöttem az egész délelőttöt. Tegnap, mikor jelezte, hogy ráér, nem volt kedvem, de most már örülök, hogy így alakult. Nagyon jót beszélgettünk, megnyugtatott, hogy kiönthettem neki a szívem. Elpanaszoltam a bánatom, és ő mellettem állt, megértett. Nagyon jó érzés volt, hogy van valaki, akire számíthatok. Aztán mikor hazajöttem, egy régi ismerős talált rám, egész délután beszélgettünk. És ráadásul a nap is sütött, jó idő lett. Mindezek ellenére mégis szomorúnak éreztem magam. Nem úgy szomorúnak amitől sírni kell, hanem olyan mélyről jövően, agyonnyomósan. Olyan magam elé bámulósan, végtelen ürességgel, el nem múló fájdalomérzettel... De sebaj, egy kis szomorúság nem a világ vége. Lényeg, hogy jól vagyok, túl vagyok rajta, megemésztettem, vagy legalábbis jó úton haladok... Azt hiszem...

Hardveres probléma

Most már biztosra veszem, hogy az asztali gépünknek alaplapi problémái vannak. Ma olyan szép kék halál érte utol szegényt, amilyen a nagy könyvben megvan írva, és utána felszólítás nélkül újraindult. Gyanús, nagyon gyanús. Lehet, hogy holnap délelőtt elviszem egy szervizbe, azt hiszem van is itt egy a közelben. Ha aránylag kevés ráfordítással meg lehet menteni, akkor megpróbálom. A szervizben legalább rendesen megcsinálják, és nem kell hálálkodnom... Fázom... Unbelievable... Mikor lesz már olyan idő, mikor nem kell fáznom?... Nincsen jó hatással rám az estefelé közeledés. Valahogy levert leszek, és szomorú. Legszívesebben átaludnám az elkövetkező napokat, heteket...

Eltelt...

...az egy hét, amit annyira akartam. Nagyon jó, és jobban is vagyok. Igaz, néha még elfog a szomorúság, és könnybe szökik a szemem, de nem baj. Szerencsére egy csomó régi ismerős jelent meg körülöttem, és nem hagynak egyedül, nem hagyják, hogy buta dolgokon rágódjak, s talán így majd túllépek ezen az egészen. Vagy ha azt nem is, de legalább talán csillapodik a fájdalom, és majd megszokom. Hát persze, hogy megszokom...

Semmiség

Legalább egy órával az indulás előtt elkezdtem készülődni, hogy biztosan olyan ruhát találjak, amiben tetszem, és amiben ha meglát, büszkén mutatkozik velem. Végül talán sikerült, elégedetten néztem meg magam a tükörben századszor is. Elindultam hát. Moziba mentünk, hárman. Egy aranyos kis rajzfilmre. Szerintem jó volt. A moziból hozzá mentünk heverészni, beszélgetni. Az ajtóban én voltam az utolsó, aki még mindig a cipő levételével küszködött. A gyerek berohant a géphez, ő meg utána, és akkor meghallottam, ami agyonsújtott. Halkan, suttogva mondta a gyerkőcnek, hogy szeretlek. Álltam ott, mint akibe a villám csapott, és küzdöttem a könnyeimmel, a cipővel, és a fájdalommal, és azon járt az eszem, mi a fenét keresek én itt. Miért hívott engem ide... Ugye érted, hogy csak azt szerettem volna, hogy nekem is ezt sugdossa a fülembe? De persze nem tette, és tudtam is, hogy nem fogja talán sosem, ezért is omoltam össze. Ráadásul észre sem vette, hogy ott az ajtó mellett a sarokban haltam bele ebbe az egészbe... És mikor kinyitom a szemem egy ilyen rohadt álom után, értetlenkedve kérdezem, miért nem a szép dolgokról álmodom... Tegnap megkérdezte valaki, hogy hiányzik e, és mi, vagy miért, ha igen. Ő vagy az érzés, hogy valaki van mellettem. Azt kellett válaszolnom, hogy ő, minden nyűgével együtt... De semmi baj, jól vagyok, megvagyok, egyre jobban, elmúlik ez is...

Bolond álmok

Mióta elment, arra várok, mikor hallok felőle újra. Tudtam, tudom, hogy felesleges ezen gondolkodni, úgy sem fog megtörténni, és ennek tudatában jó mélyre elástam ezeket a gondolatokat. Mikor álltam a villamosmegállóban, azt mondogattam magamban, mindjárt utánam jön, és azt mondja, hülye vagyok, ne haragudj, hát persze, hogy szeretlek, de nem jött. Aztán azt gondoltam, majd este, munkából hazafelé menet felhív, és kéri, hogy találkozzunk, hogy elmondhassa, rájött, mennyire hiányzom, és igazam volt, tényleg kellünk egymásnak, de nem hívott. Erre ma azt álmodom, hogy telefonon mondja el, hogy megbánta, és hiányzom. Hiába minden gondolat, álom, vagy kívánság, nem történhet meg. Miért is történne? El kell nyomni magamban ezeket a gondolatokat, különben becsavarodok. Ez a hülye álom olyan valósághű volt, hogy kicsit felborította a jól kitalált módszeremet a menekülésre, de sebaj, újra kezdem. Nagy levegő, mosoly, és pozitív gondolatok...

Szélvihar

Tegnap sikeresen összeszereltettem a megvásárolt bútorlapokat, persze azért nem volt olyan zökkenőmentes, mint amilyennek lennie kellett volna, mert természetesen az egyik alkatrész helyett másikat vettem meg, aminek az lett a következménye, hogy az ajtókat nem lehetett a helyére tenni, és persze mehetek vissza az üzletbe csereberélni. Nem is értem, hogy gondolhattam, hogy egyszerűen megoldom. Mindezek ellenére pozitív volt a tegnapi nap. Egy csomó régi ismerős talált meg és érdeklődött, mintha valaki valamilyen fórumon közzé tette volna, hogy összetört a szívem. Persze tudom, hogy ez csak olyan felületes udvariaskodás, de mégis jól esik, nem beszélve arról, hogy a figyelmemet teljesen eltereli a nyűgömről. Helyre jövök, jól leszek, minden jó lesz. Szép lassan meggyőzöm magam arról, hogy így kellett történnie, így a helyes, és minden alkalommal figyelmeztetem magam erre, mikor az merül fel bennem, hogy valahogy újra kezdeném, vagy folytatnám. Most még oda kell figyelnem magamra, a gondolataimra, és tudatosan irányítani, szinte erőszakosan olyan dolgok felé fordulni, ami nem az érzésekről szól. De majd elmúlik ez is, és szépen csordogál az életem, nyugodtan hömpölyögve, ahogy szeretem. Most így végig gondolva, vajon mit szeretnék, mi múljon el? Az érzéseket szeretném kiölni magamból, vagy csak ezt az egy érzést, vagy igazából mi a fenét is akarok?... Amire most a legjobban vágynék, az nem kivitelezhető, hát vesszen az összes érzés...

Jó reggelt :)

Úgy tűnik, hogy a reggeli és az esti rituáléim közé bekerül az észosztás is, mint állandó tevékenység, de azért öröm az ürömben, és mindenki örülhet, hogy csak itt szórom szét zsenialitásom magjait, vagy mutatom be, milyen is egy igazi nő, amikor éppen rinyál, hisztizik, vagy nyafog. Bár most egyiket sem fogom prezentálni. Most egyszerűen örülök, hogy tudtam aludni az éjjel. Igaz, többször fel kellett kelnem, mert a kisebbik gyerek majdnem egész éjszaka a wc előtt térdelt. Óóó, nem kell semmi rosszra gondolni, csak elrontotta a gyomrát. Amúgy is gyomorfájós fajta, könnyen esik meg vele az ilyen, ha nem vigyáz. Mindenesetre remélem, hogy ez valóban csak gyomorrontás. Ma itthon maradt, így mégsem mehet iskolába. Én pedig örülhetek. Tudod, az alvás miatt... Elmegyek ma Odettal a suliba leadni valami papírt. Jó lesz, mert kimozdulok és talán attól gyorsabban megy az idő, és a figyelmem is helyes irányba terelődik. Megpróbálom majd rávenni, hogy üljünk be valahova enni, vagy nézzünk be egy könyvesboltba. Azzal is telik az idő, és kevesebbet kell itthon ülnöm. Nem is az itthon levéssel van a bajom, hanem az agyalással, ami a következménye. No de nem kéne rinyálással elrontanom ezt a reggeli örömöt, elég, ha este sír a szám :)

Békakirályfi

A békát nem lehet szeretni, csak a királyfit, aki elbújt jól belül, akit észreveszel, mert nem bújhat el előled teljesen, és megszereted. Megszereted, mert elhiszed, hogy a csúnya béka csupán a felszín, ami azért kell, hogy védelmet nyújtson a kegyetlen világ ellen. De jaj neked, ha a megpillantott királyfi csak délibáb... Hmm, érdekes nézőpontja a kapcsolatok kiértékelésének, de talán találó...

Kimozdultam ma. Elmentünk a suliba, és leadtuk a nyilatkozatot, megkérdeztük a kérdezni valót. Aztán gyalog mentünk vissza a hévig. Jó volt, pedig még az eső is elkezdett esni. Jól éreztem magam a bőrömben, nem volt bennem rossz érzés. Nyugodt voltam, és úgy éreztem, ez látszik is. Talán még mosolyogtam is. És ez jó. Igen, ez jó.

És...

... itt az este. A csúnya sötétség, amitől mindig is féltem. Most éppen azért, mert nem tudom, hogyan tudok, vagy éppen nem tudok aludni majd. A hétvége óta ez megint nem megy a legkönnyebben, de mondjuk már megszoktam, hiszen időközönként fel-felbukkan ez a dolog. Ráadásul még az agyam is pörög ezerrel, mintha muszáj lenne neki. De ma jól kitolok magammal. Egész nap nem hagytam, hogy elnyomjon az álom, és a lefekvést is addig fogom húzni, ameddig csak bírom. Ha akkor is forgolódás vár, akkor hagyom a fenébe, és legfeljebb nem alszom... Szép nap volt a mai, azt hittem sosem lesz vége. Legszívesebben előre tekerném az időt egy héttel legalább, hogy túl legyek ezen a nyűglődésen, ezen a magamat őrlöm belülről dolgon. Persze, tudom én, nem kellene, hogy így legyen, de nem tudok kibújni a bőrömből. A legnagyobb baj, hogy az időt sem tudom előre hajtani, hát kénytelen vagyok végig zongorázni ezt az egészet. Pedig nem akarom. Nem akarom azt az üresség érzést, ami ezután vár, és utálom a hiányérzetet, amitől apró gombóccá ugrik össze a gyomrom. Igazából elveszíteni sem akarom... De nincs más, elfogadom, belenyugszom. Megadtam magam...

Reggel...

... nyolc óra van, én meg nem hogy aludnék, itt üldögélek. Azért nincs olyan nagy baj, az éjszaka sikerült aludni. Keveregnek a fejemben a gondolatok, és a szívemben az érzések. Néha bevillan a gondolat, mi lesz velem így hirtelen nélküle, de aztán megnyugtatom magam, hogy nem lesz gond, és rövid idő múlva újra nyugodt lesz az életem. Nincsen semmi gond, lehet, hogy jobb is így. Inkább egyedül magányosan, mint olyan valaki mellett, aki nem szeret, még akkor is, ha tudja mindenem, hogy ez lehetett volna az igazi, és pont nekem lett kitalálva. Viszont nincs mese, el kell fogadni, ha nem működik a másik részéről. Én pedig egy erősen elfogadó alkat vagyok, még ha nem is értem, hogyhogy nem látja, nem érzi, amit én. Így hát elfogadom. Ez van... És ugye jól látom, hogy egyedül lenni sem olyan rossz. Ezelőtt is jól megvoltam, remélem, most sem lesz másképpen. Miért is lenne másképpen?... Itt vannak a fotók az asztalon. Olyan örömmel nyomtattattam ki Odettal, mikor megtaláltam őket a fényképezőgépen, és úgy akartam örömet szerezni, hiszen az az ember van rajtuk, akit a világon a legjobban szeret, erre itt hevernek a képek az asztalon. Hát, ez sem sikerült... Lányok jófejek voltak, adtak egy ollót, hogy vagdossam szét, álljak bosszút, de én nem akarok bosszút állni. Miért is tenném? Nincs okom rá, nem haragszom, csak csalódott vagyok. Lehet, hogy szimplán csak magamban csalódtam, nincsen ehhez senkinek semmi köze, és nem szól ez másról, csak rólam, még ha önzőn hangzik is. Hát fel a fejjel, mosolyogva, csak előre nézve. Ügyes kislány vagyok...

Túl sok...

...at aludtam ma napközben, s valahogy most nem sikerül álomba ringatnom magam. Kénytelen vagyok napközben is szunyókálni, mert éjjel is csak rövid időre sikerül elaludnom, s minden mozdulat felébreszt, olyan fájdalommal jár. Elhiheted, hogy már cefetül unom ezt az egészet, és még annak is örülnék, ha valami tragikus dolog derülne ki, csak tudjak már valami biztosat, és lehessen már sejteni, hogy mikor lesz vége. Belefáradtam, és estoy solo. No literalmente, porque siempre hay alguien a mi alrededor, mi corazón noes el único curioso, y esto es quizás aún peor que el dolor.Tal vez deberíamos hablar de eso, pero no sé cómo, y no es seguro que podría ser mejor, porque puede ser queyo soy un poco codicioso, o simplemente quieresdemasiado, o demasiado a pensar en las cosas que no debería...

Túl sok...

...at aludtam ma napközben, s valahogy most nem sikerül álomba ringatnom magam. Kénytelen vagyok napközben is szunyókálni, mert éjjel is csak rövid időre sikerül elaludnom, s minden mozdulat felébreszt, olyan fájdalommal jár. Elhiheted, hogy már cefetül unom ezt az egészet, és még annak is örülnék, ha valami tragikus dolog derülne ki, csak tudjak már valami biztosat, és lehessen már sejteni, hogy mikor lesz vége. Belefáradtam, és egyedül vagyok. Nem a szó szoros értelmében, mert mindig van körülöttem valaki, csak ide belülre nem akar senki beférkőzni, s ez talán még a fájdalmaknál is jobban megvisel. Talán beszélnem kellene róla, de nem tudom, hogyan tegyem, és abban sem vagyok biztos, hogy attól jobb lehetne, mert lehet, hogy kissé telhetetlen vagyok, vagy egyszerűen túl sokat akarok, vagy túlkombinálom azt, amit nem is kéne. Mindenesetre az az egy biztos, hogy sorvadozik a lelkem, szeretgetésre, dédelgetésre, szeretetre vágyom. Pont, mint az a haldokló, akit minap láttam a tévében. Tudta, hogy vége, és nem is akarta, hogy másképpen legyen, csak érintésre, közelségre vágyott, mikor azt kérte a mellette lévő embertől, hogy vegye ölbe, és ringassa, mint egy kisbabát, s talán ettől nem érezte olyan nagyon egyedül magát az utolsó e világon töltött percekben...

Voltunk...

...vásárolni, és még ma este össze akartam dobni a kaját, de mire hazaértünk, már nem nagyon volt kedvem nekiállni a főzésnek. Belegondoltam, hogy utána a konyhát nem illik szétrobbantva hagyni, meg mennyi lesz az idő, mire minden elkészül, így közvéleményt kutattam, hogy kinek mennyire fontos, hogy még az este folyamán főtt ételt egyen. Jó fejek voltak a csajok, s megértőek, így most itt ülhetek, és kiírhatom a butaságokat a fejemből... Fáradt vagyok, pedig ez az érzés totálisan indokolatlan, mert egyáltalán nem terhelem le magam. Foghatnám a dolgot a nyavajára, ami elhatalmasodott felettem, vagy a bogyókra, amit beszedek azért, hogy csillapítsam a fájdalmaimat, de már nem tudom, mi minek a következménye... Azt hiszem, hogy kicsit az is megvisel, hogy munkahely váltásra kényszerültem, annak ellenére, hogy tervbe volt véve, csak talán nem ilyen hirtelen és módon. Ezért lehet az, hogy még több törődésre vágyom, és ha elhanyagolva érzem magam, akkor azt olyan tragikusan élem meg, mintha nem lenne nagyobb baj az egész világon. Ennek következménye, hogy védekezni kezdek ez ellen az érzés ellen, és zaklatom a lányokat, anyámat, és aki az utamba kerül, azzal, hogy buta fecsegéssel igyekszem magamra vonni a figyelmet. Ha nem sikerül, akkor még mélyebbre süllyedek a letargia mocsarában. Merre ebből a kiút? Biztosan  meglelem, hiszem máskor is voltam instabil lelkileg, s megoldódott szép lassan az egész. Ahora no será otra cosa...