Meglepetés ért ma. Reggel felhívott egy ismerős, hogy megérdeklődje mi újság velem. Azt hiszem legalábbis, hogy ezért hívott. Majdnem fél tizenegy volt, de ő keltett. Nem is ez volt a meglepetés, inkább az, hogy délután megint keresett, s felajánlotta a segítségét gyógyászati segédeszközökkel, gyógyszerekkel kapcsolatban. Ehhez tudni kell, beszéltem neki a műtétről. Nagyon meglepett, és nagyon jól esett. Azt tudtam, hogy jó fej, nem hiába szeretem :) De azt azért nem gondoltam volna, hogy ilyen törődő is. Mindenesetre jó kedvre derített.
Amúgy meg felmerül a kérdés bennem, miért ilyen? Valószínűleg alapból ilyen, vagy nekem szólna? Bárcsak megérteném...
És a másik jó embert is próbálom megérteni, de biztosan én beszélek bele olyan dolgokat, amiket nem kellene. Ma például féltékenységet. Ha józan ésszel végiggondolom, csak az én agyam szüleménye az egész. Biztosan nincs benne féltékenység velem kapcsolatban, miért is lenne.
Kezdek belejönni a remete életbe Mondjuk még csak három hete (vagy két és fél) tart, de egész jól elvagyok. Biztosan az ünnepek is közrejátszottak, hiszen sokat voltam anyunál, de azért itthon is. Szóval, visszatekintve, megy ez nekem. Néha elkap a vágy, és sajnálom a régebbi időket, mikor például ott volt Brigi, de egyre kevesebbszer jut eszembe. Teljesen megszoktam az egyedül alvást is, és ki tudom várni, mikor jön egy - egy jó pasi, aki kielégíti a vágyaimat. Csúnya dolog? Az a helyzet, hogy nem érdekel. Bármilyen mélyre is nézek magamba, azt látom, hogy minden rendben. Jól érzem magam a bőrömben, és ez így van már elég régóta. Így azt hiszem, nincs okom panaszra, s ha reggel a tükörbe nézek fogmosás közben, akkor nyugodt szívvel mosolyoghatok magamra. Istenem, milyen jó érzés...
