Összeszokott csapat. Pontosan talán már ők sem tudják, mióta is dolgoznak együtt így öten. Pár éve már csak háromfős csapatokat indítanak felderítésre, őket mégsem bombázták szét sikeres együttműködésük okán sem talán. Sok kilófényévet tettek már meg együtt, sok világot jártak már be, és sok lehetséges kolonizálásra alkalmas bolygót térképeztek fel. Némelyik földszerűn szimbiózisra nyitott őslakókat is találtak. Elsősorban az a cél, hogy a Föld levegőjéhez hasonló feltételekkel rendelkező telepnek valót fedezzenek fel. Az oka az erre való törekvésnek egyszerű. Egy olyan bolygó, ahol belélegezhető a levegő, és a bolygót benépesítő élet is kicsit legalább földies, sokkal könnyebben válhat otthonossá, és egyszerűbb a kolóniák toborzása is. Éppen leszállni készülnek a bolygó egy erre alkalmas területén. Sikerességük nagy eséllyel az alaposságuknak is betudható volt. Amilyen alapos figyelem jellemezte a leszállóhelyük kiválasztását, munkájuk többi részének elvégzésére is legalább ilyen körültekintéssel, összedolgozással koncentráltak. Most mindannyian megszokott üléseikbe szíjazva készülnek a landolásra. A kapitány rutin mozdulatokkal navigálja a gépet, zökkenőmentes leszállásra számítanak. A csapatot a kapitányon kívül egy biológus, geológus, meteorológus, és egy genetikus alkotta. Mint említettem, régóta róják együtt az űrt, s csak ritkán robban ki közöttük ajtócsapkodós veszekedés. Többnyire dűlőre jutnak egymással maximum egy röpke vitával, még úgy is, hogy a kapitány a nőneműek közé tartozik. A kapitány titulus igazából azért jutott neki, mert a hajó vezetése az ő feladata. Szakterületeiken mindegyikük elismert tekintélynek számít, ennek megfelelően is viselkednek, és bánnak egymással.
Természetesen a talajtérés könnyed, zökkenőmentes, sima ügy. Az előzetes vizsgálatok tükrében nem is vártak mást. A bolygó rettentően hasonló paramétereket mutatott a Földéhez. Eddigi kutatásaik során nem találkoztak még ekkora hasonlósággal. Persze számoltak némi különbözőséggel, de lényeges mássággal semmiképpen sem. Úgy vélték, a nem egyezések csak érdekessé, izgalmassá tehetik az idetelepülők életét. Miután csitult a meghajtó motorok zaja, szedelőzködni kezdenek. Kikászálódnak üléseikből, újra futtatják az ellenőrző programokat, amikkel újra megbizonyosodnak arról, hogy a kinti levegő emberi tüdő számára elfogadható. A biztonság kedvéért azét mégis szkafandert öltenek, és úgy lépnek az ismeretlen talajra. Miután a védőfelszerelésbe szerelt eszközök sokadszorra is a várt értéket mutatják, egymás után veszik le sisakjaikat. Körülnéznek, és mélyen beszívják a friss, tiszta, a földinél is tisztábbnak mondható levegőt.
Gyönyörködnek a tájban, ami hirtelen elírhatatlan szépségűnek látszik. Keresik a megfelelő szavakat, amikkel tükrözhetnék valamennyire a látványt. A színpompás növényzet látványát, ahogy a szivárvány minden színében pompázik, nehéz megfelelő szavakkal leírni. Hasonló kinézetűek a növények, mint a Földön, csak kétszer nagyobbak, és szivárványszínűek. Van olyan faszerűség, ami élénk rózsaszínűnek tűnik (ez a szín valami miatt többször előfordul rajta), de ahol nem ez dominál, ott a szivárványszín ismétlődik. Ugyanez igaz a bokorra, virágra, cserjére, fűre hasonlító növényekre, és minden egyébre, ami növénynek minősíthető. A csapat álmélkodva halad egyre beljebb a növényzettel borított részen vigyázva arra, hogy ne kerüljenek túl messzire a kapitánytól, és hajójuktól. Biológus szakértő felveti halkan: vajon itt az állatok is ilyen szemet gyönyörködtetőek? Biztosan, ha vannak egyáltalán – reagál a genetikus elmélázva, álmélkodva. Hamarosan erre a kérdésre is megkapják a választ, ugyanis egyre közeledő léptek neszére figyelnek fel…
