Sokadik valami

Azt mondta, úgyis csak álmokat kergetek. Hirtelen nem értettem, mire gondol, és első felindultságomban azonnal ellenkezni akartam, mondván, az álmokat meg kell valósítani, és az csak természetes, hogy ez a kergetésükkel kezdődik. Aztán elszámoltam háromig, és énem lázadó fele lecsillapodott, lehajtott fejjel megadta magát. Az agysejtjeimen végigszaladt ez a félmondatocska. Az axonok csak úgy izzottak, ahogy a szinapszisok száguldoztak köztük ezzel a gondolattal. Elszomorodtam… Mint annyiszor mostanában a nagy felismerések alkalmával, pedig már igazán megszokhattam volna ezt… El kell ismernem, bármennyire nem tetszik nekem, hogy tényleg álmokat kergetek csupán. Teketória nélkül elhitetem magammal azt, ami szerintem enyhíti a félelmeimet. Nagyon szeretném megérteni, elfogadni a tudatot, miszerint az ember egyedül éli az életét. Én is egyedül élem az életem. Nem kéne ettől félni, mert ez így lett kitalálva, és nincsen benne semmi rossz. Értenem kéne, hogy nem attól leszek más, vagy több, vagy esetleg mindenkinél különb, mert sokan vannak körülöttem, hanem magam miatt… Álmokat kergetek inkább, és hiszem, hogy van a világon legalább egy ember, akivel összepasszolunk úgy, mint a puzzle darabkák. Megdöbbent a felismerés, mennyi félelem lakik bennem. Igyekszem helytállni, és a kötelezettségeket felvállalni, erősnek lenni, de közben belül úgy félek, mint egy agyon gyötört csemete. Vajon ezek a félelmek abból fakadnak, hogy meg akarok felelni másoknak? Nem, ezt nem hiszem, mert akkor valószínűleg körülvenném magam egy csomó emberrel, akik mind – mind arról lennének hivatottak biztosítani, hogy jobb, szebb, okosabb, stb. vagyok… Igaza lehetett, álmokat kergetek… Hiszek… Valaki istenben hisz, valaki a lélekvándorlásban, valaki az alkohol jótékony hatásában, és még sorolhatnám. Én pedig abban hiszek, hogy nem vagyok egyedül…

Megvilágosodás

Azt hiszem, rájöttem. Megértettem végre, mivel magyarázható ez a rengeteg hó, ami ma is megpróbálta ellepni az országot. Biztosan a világot is. (Naná, hogy a világot is.) Esetleg az is lehet, hogy más országokban másképpen nyilvánul meg, azért, hogy ne legyen nagyon gyanús a dolog. Mert képzeld el a bazi nagy pánikot, ami akkor törne ki, mikor hó esne a busmanok fekete kobakjára. Szóval, arra jöttem rá, hogy ez egy idegen faj inváziójának az előszele. Na jó, lehet, hogy jó szándékúak, csak óvatosságból intézik így a dolgot.  Ilyen időjárást generálnak, hogy megbénítsák az embereket, és az életüket. Ha megtörtént a bénítás, akkor színre fognak lépni, és leigázzák a világot, vagy átadják a tudásukat nekünk, embereknek. Hogy miért tennének ilyet? Ki tudja. Talán a vízért, vagy új életteret látnak a világunkban, esetleg csak gonoszkodásból, vagy azért, mert annyira segítőkészek, hogy csak na. A hóba, még az előtt, hogy leesett, valami szert csempésznek, és ha elérkezettnek látják az időt, akkor valami úton – módon aktiválják azt. Tudod, úgy, mint valami nanorobotot. Neeem, dehogyis olvastam túl sok sci-fit, és nem is néztem sokat belőlük, de ha szerinted hülyeségeket beszélek, akkor tessék, mondj jobbat, ha tudsz. Mi a nyavalyáért esik ez a mocskosul sok hó? És ne gyere nekem valami időjárási hadovával, mert az nem tetszene. Túl egyszerű, és unalmas magyarázat lenne, pontosan tudom, te is elcsépeltnek éreznéd. Másrészről most már tutis tuti, hogy valami földönkívüli izéről van szó. A sült kolbászom (amit a nem régen felfedezett piacon vásároltam) eszeveszettül sós. Ez nem lehet véletlen. Ugye már te is belátod, hogy itt valami sci-fibe illő dologról lehet csak szó… Pont most, mikor érzem, hogy nőni kezdtek a cickóim. Nem mintha kicsik lettek volna eddig, de valami miatt mégis nőni kezdtek...