Egy kapcsolatban (a férfiasság szemszögéből nézve) arra megy ki a játék, hogy a férfi megtartsa a tököket, míg a nő azon ügyködik, hogy elorozza azokat. Szerintem ez normális működés egy nő és egy férfi között, és alapvetően adódik a nőségből és férfiségből. Ha minden rendben van, akkor ez a csatározás nem fajul el, és mindkét fél azért vesz részt benne, hogy ezáltal időről időre megerősítse a pozícióját önmaga, és a másik előtt. Újra és újra szembesíteni kell, úgy önmagunkat, mint a társunkat, hogy tudjuk, érezzük, kinek vannak tökei, és kinek nincsenek (vagyis kinek hol a helye).
Úgy gondolom, a férfinak célja megtartani azokat a szerveket, de nem oly módon, hogy fizikai fölényét hangsúlyozza. A nő célja nem ilyen egyértelmű, mert első pillantásra úgy tűnhet, olyan babérokra tör, ami nem illeti meg (nevezetesen a tökök), viszont normális esetben az igazi cél mégis az, hogy a férfinél maradjanak e nemes szervek, ám hogy a helyüket mindketten újra és újra megállapíthassák, szükség van erre a hozzáállásra a nő részéről. Hogy akkor mi értelme ennek az egésznek? A férfi részéről az, hogy (egy részről) büszke lehessen arra, hogy képes volt megvédeni férfiasságát, (másrészről pedig), hogy büszke tudjon lenni hölgyére, amiért értékeli győzelmét. A nő részéről az, (egyrészről) hogy büszke lehet magára, amiért a lehető legértékesebb hím választottja lett, (másrészről) hogy büszke lehet, felnézhet a választott férfira, az alfa hímjére. (Ezekről a célokról bővebben, és pontosabban illene beszélni, de most címszavas emlegetésük is elegendőnek tűnt nekem) ... Faramucin hangozhat, és egyáltalán nem tételez fel egyenrangúságot, mégis logikus, és következetes (számomra).
