Estefelé...

Megnéztem ma megint a Harry Pottert. Féltem, hogy így másodszorra kissé unalmasnak fogom találni, ne adj isten, el is alszom rajta, de nem történt ez, pedig éreztem a szememen a fáradtságot. Mondjuk ez nem változott, most is érzem. Viszont a film nagyon tetszett. Megbolygatott teljesen, pedig csak egy mesefilm. Lehet, hogy el kellene olvasnom a könyvet is, hogy vajon az is így vissza tudja e adni a dolgokat, mint a film. Ez a rész tele van érzelmekkel, érzésekkel. Hátborzongató módon ábrázolták az érzéseket, tulajdonságokat (vagy csak én reagálok kicsit érzékenyebben rá). A szerelemtől a baráti szereteten keresztül a gyűlöletig szinte minden érzést megmutattak. Nem gondoltam volna, hogy így el lehet játszani a feltétel nélküli bizalmat, vagy a szerelmi fájdalmat. Attól lesz számomra annyira érdekes, hogy mindemellett a film nem csöpögött a nyáltól. Volt olyan jelenet, mikor még a bőröm is libás lett... 

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám egy Harry Potter...