Azt hiszem, valahogy ma sem vagyok a legjobb pillanatomban. Szokás szerint megint nem tudom az okot, vagy újra csak a szokásos havi rendszerességgel visszatérő női nyűgre foghatom. Ami nem is lenne olyan nagyon félrevezető, mert valóban így lehet. Mint már annyiszor, sokadszorra újfent megállapítom, lelkileg megvisel kissé ez az állapot. Előjönnek segítségével a buta kisebbségi komplexusaim, amiket még mindig nehezen viselek. Úgy tűnik, ezektől soha nem lehet megszabadulni, esetleg csak időszakosan elbújnak, de mikor azt hiszed, megszabadultál tőlük, alattomosan támadnak. Ilyenkor kicsit nehezen viselem az egyedüllétet, és szinte pánikrohamot kapok, ha arra gondolok, ez vár rám életem elkövetkező időszakában. Ilyenkor sokkot kapok, ha arra gondolok, hogy a lányok sem sokáig enyhítik az egyedüllét gondolatára kialakuló félelmeimet. Mennyire utálom ezeket az ostoba gondolatokat, de képtelen vagyok elkergetni őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése