Kedves Herceg!
Mondhatni, szokás szerint, ma sincs túl jó napom. Türelmetlen, nyugtalan, és ingerlékeny vagyok, bár igazán nincs rá okom. A torna sem lendít a kedvemen. Úgy érzem, hiába gyötörjük magunkat Zsuzsival nap mint nap, semmi eredménye. Bár ma megjegyezte Zsuzsi, hogy kerekebb lett a fenekem (ez azért jól esett, bár akkor esne igazán jól, ha tőled hallhatnék ilyesmiket). Aztán azért eszembe jutott, hogy csak azért mondta, hogy feldobja a hangulatom kicsit.
Ma (ha minden igaz) veszek egy kis energiaitalt. Tudom, hogy nem lenne szabad, de igazából nem nagyon érdekel, mit szabad, és mit nem. Szeretnék egy kis más érzést, kicsit más gondolatokat, mindegy mit, csak más legyen. Amúgy nincs ok aggodalomra, nem fogok elszállni vele, csak kicsit lazítok. Remélem, nem gondolod azt, hogy mentegetem magam előtted, vagy magam előtt, mert nem érzem úgy, hogy erről lenne szó. Az igaz ugyan, hogy az ilyen dolgokat szeretem veled együtt csinálni, akkor érzem tőle igazán jól magam, és fura is lesz nélküled, de kell egy kicsit ez most.
Hiányzol... Örülnék, ha várna egy levélke a postaládában, az olyan jó lenne. Elkergetné kicsit ezt a letargiát... Nem szeretem ezt az életet nélküled...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése