Nem volt olyan régen, mikor az elhatározás megszületett benne a szer száműzetésbe bocsátása kapcsán. Még élénken élt az emlékezetében, milyen határozott elánnal vágott bele ebbe a nem kell több rondaság projektbe, és íme, ilyen rövid idő elég volt, hogy megkérdőjeleződjön ennek a nagy megtisztulási folyamatnak az értelme. Kíváncsi lett volna, hova is tűnt el az a lelkesedés, ami arról próbálta meggyőzni, hogy nincs szüksége semmilyen szerre ahhoz, hogy rendben telhessenek a napjai. Most mégis, a kétségek egymást kergetve bombázták a gondolatait, és szépen lassan rongyosra szaggatták elhatározását. Gyengének érezte magát, és ez a gyengeség a bűntudatát is életre keltette, és tudta jól, hogy ennek csak az lehet a vége, hogy mentségek es kifogások garmadát állítja majd a szer mellé támogatónak, ami végül oda vezet, hogy újra a fehér, alapos gondossággal előkészített kis csíkocskákat bűvöli, kezében a jól megszokott szívószáldarabkával. Már kezdődik is, gondolta, mikor felvillant elméjében a miért olyan rossz ez, néha - néha csak belefér kántálása. Elmosolyodott önmagán, a már számtalanszor lefuttatott, mindig ugyanabban a mederben hömpölygő elmélkedéseken. Nevetségesnek is tarthatta volna az egészet. Az erőlködését azért, hogy jobb színben tűnhessen fel mások előtt, bárki előtt, vagy akár önmaga előtt. Elmerengett azon, hogy képes lenne e elfogadni a szert örökre maga mellett, majd inkább azon, hogy lenne e élete a szer nélkül. A butácska kérdések csak úgy kergették egymást a fejében. Kezdte is lassan megelégelni az egészet, és neki állt megírni egy röpke üzenetet a szer megszerzésének érdekében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése