Majdnem egy év egyedüllét után, most kezdem érezni, hogy mennyire hiányzik valaki, aki ápolgatja a lelkem, és törődik velem. Egy pasi, aki nem csak a testemre kíváncsi, és miután "megvoltam" nem ballag haza, hogy mást ölelgessen. Nem várok csodát, és szerintem lehetetlent sem, nem szeretnék tökéleteset. Sőt... Nincs velem baj, nem vagyok egy hülye picsa, és a kinézetemmel sincsen gond. Az emberek megnéznek az utcán, udvarias és kedves vagyok a legszakadtabb hajléktalannal is. Korrekt vagyok és egyenes (szerintem, és amennyire csak tudok). Mit csináljak még? A fene egye meg! Elég a hisztiből! Fel a fejet, mosolyt az arcra, nem történt semmi. Tessék megrázni magad, nem történt semmi. Majd jön a következő. Nem történt semmi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése