Beszéljünk a szerelemről, arról az érzésről, amiről már annyian beszéltek. Megfogalmazták gyönyörű rímekben, könnyfakasztó regényekben és még sorolhatnám.
Mi az a szerelem? Mitől olyan jó, és mitől lesz olyan kegyetlen fájdalmas? A tudósok szerint csak biokémia. Hormonok és kémiai anyagok kölcsönhatása, ami az agyban érdekes dolgokat generál. De ilyen egyszerű lenne csak? Ha belemászunk és megvizsgáljuk, akkor lehet, hogy más dolgokat szűrhetünk le. Más-más dolgokat, attól függően kinek a szerepébe lépünk egy kis időre. A kapcsolat elején az az eufórikus érzés olyan hatalmas erőt ad, olyan magabiztossá tesz, olyan semmihez sem hasonlítható, csak azt lehet tudni, hogy eltűnnénk, ha nem lenne. Tele a szervezet adrenalinnal, és egy szuperhős sem lehet ennél erősebb. De kell ehhez a szerelem? Ne kapjak be inkább egy extazit? Természetesen ne, de mégis, kell ez nekünk?
Azok a fránya érzelmek, mondhatjuk, mikor megint fáj, és feltehetjük a kérdést, megérte? Na igen, erre vajon mi a válasz... Mikor eljön a fájdalom szakasza, akkor olyan nagyon rossz, hogy a szép emlékek is háttérbe szorulnak, olyan végtelen harag, csalódottság, vagy egyszerűen csak szomorúság kerekedik felül az emberen, szinte elviselhetetlen. Ilyet érezhet egy bármilyen függőségben élő ember, akitől megvonják a megszokott adagját. Egy csomó kérdés gyülemlik fel bennünk. Hogyan élem túl ezt az érintése nélkül? Mi lesz velem, ha nem érezhetem az illatát, és nem hallhatom a hangját? Hogyan szokhatok le róla? Hiszen a függő is szinte belehal, ha le kell szoknia... Mondhatnánk, hogy mindez csupán önsajnálat, és végtelen önzés, hisz nem szól másról, mint arról, mi lesz velem. De a szerelem nem tud önzetlen lenni. Kénytelen vagyok magamról beszélni, még ha róla szeretnék is, mert olyan érzés, hogy ő egy rész belőlem. Kiszakad belőlem egy darab, hogyan várhatja el bárki is, hogy ebbe kicsit ne haljak bele? Azonnal felmerül a következő kérdés, meddig lehet hagyni, hogy ilyen kis darabkák kiszakadjanak? Mikor lesz végleges a belehalás?
És jön a többi kérdés. Jó dolog szerelem ellenesnek lenni? Az meg tud védeni? Nem veszíthet az ember túl sokat? Érdemes?
Bárcsak meg tudnám válaszolni...
Mi az a szerelem? Mitől olyan jó, és mitől lesz olyan kegyetlen fájdalmas? A tudósok szerint csak biokémia. Hormonok és kémiai anyagok kölcsönhatása, ami az agyban érdekes dolgokat generál. De ilyen egyszerű lenne csak? Ha belemászunk és megvizsgáljuk, akkor lehet, hogy más dolgokat szűrhetünk le. Más-más dolgokat, attól függően kinek a szerepébe lépünk egy kis időre. A kapcsolat elején az az eufórikus érzés olyan hatalmas erőt ad, olyan magabiztossá tesz, olyan semmihez sem hasonlítható, csak azt lehet tudni, hogy eltűnnénk, ha nem lenne. Tele a szervezet adrenalinnal, és egy szuperhős sem lehet ennél erősebb. De kell ehhez a szerelem? Ne kapjak be inkább egy extazit? Természetesen ne, de mégis, kell ez nekünk?
Azok a fránya érzelmek, mondhatjuk, mikor megint fáj, és feltehetjük a kérdést, megérte? Na igen, erre vajon mi a válasz... Mikor eljön a fájdalom szakasza, akkor olyan nagyon rossz, hogy a szép emlékek is háttérbe szorulnak, olyan végtelen harag, csalódottság, vagy egyszerűen csak szomorúság kerekedik felül az emberen, szinte elviselhetetlen. Ilyet érezhet egy bármilyen függőségben élő ember, akitől megvonják a megszokott adagját. Egy csomó kérdés gyülemlik fel bennünk. Hogyan élem túl ezt az érintése nélkül? Mi lesz velem, ha nem érezhetem az illatát, és nem hallhatom a hangját? Hogyan szokhatok le róla? Hiszen a függő is szinte belehal, ha le kell szoknia... Mondhatnánk, hogy mindez csupán önsajnálat, és végtelen önzés, hisz nem szól másról, mint arról, mi lesz velem. De a szerelem nem tud önzetlen lenni. Kénytelen vagyok magamról beszélni, még ha róla szeretnék is, mert olyan érzés, hogy ő egy rész belőlem. Kiszakad belőlem egy darab, hogyan várhatja el bárki is, hogy ebbe kicsit ne haljak bele? Azonnal felmerül a következő kérdés, meddig lehet hagyni, hogy ilyen kis darabkák kiszakadjanak? Mikor lesz végleges a belehalás?
És jön a többi kérdés. Jó dolog szerelem ellenesnek lenni? Az meg tud védeni? Nem veszíthet az ember túl sokat? Érdemes?
Bárcsak meg tudnám válaszolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése