Villanás

Az élet igazságos, mondom ezt sokszor. Többnyire akkor, mikor valaki keseregve elpanaszolja, milyen szörnyűséges dolgok történtek meg vele. Hiába látom rajta, azt várja tőlem, hogy megerősítsem őt abban, milyen szemét az élet, amiért ilyen kegyetlen módon elbánt vele, ám nekem nem megy ezt mondani. Nem támad fel bennem a sajnálat, nem érzek késztetést arra, hogy szánalomból segítséget nyújtsak. Azt mondom inkább, hogy az élet igazságos, és megkérdezem, nem gondolkodott – e el azon, vajon, mi volt az, amiért ilyen árat rótt rá a sors. Nem mintha hinnék az eleve elrendeltetettben, vagy a felsőbb hatalomban, inkább azt gondolom, hogy minden történés valami korábbi tett következménye… Az élet igazságos. Nagyon sok embert bántottam meg ezzel a rövidke mondattal, pedig nem is ez volt a célom. Sokáig nem értettem, miért veszi mindenki zokon a szavaimat, hiszen csak azt mondom, amit gondolok, ami szerintem az igazság. Nem emlékszem, mennyi időbe telt, mire elkezdtem megérteni őket, és azt sem tudom, mennyi embert sértettem meg ez alatt az idő alatt, bár igazából nem is nagyon érdekel, nem fontos információ. Aztán egyszer csak jött a villanás. Tudod, az, amelyik olyan, mint mikor a sötétségből világosba lépsz, és meglátod azt, ami mindig ott volt körülötted karnyújtásnyira, csak nem vetted észre. Ez a villanás elég volt, hogy meglássam, hogy megértsem: az igazság fáj. Számtalanszor elmondtam magamban ezt a pár szót, mintegy ízlelgetve betűről betűre. Az igazság fáj, az emberek pedig nem szeretik azokat a dolgokat, amik fájdalmat okoznak nekik. Nem szívesen néznek szembe azzal a ténnyel, hogy az életükbe keveredett rossz dolgokat csak maguknak köszönhetik. Harag ébred bennük, ha valaki a szemük közé hányja tapintatlanul azt, hogy ők a hibásak. Rám lesznek dühösek, mert nem vettem észre, vagy nem akartam észrevenni, hogy bujkálnak. Azon fáradoznak, hogy elrejtőzzenek az igazság elől, én meg pofátlanul, és a legnagyobb egyszerűséggel az arcukba lököm, esélyt sem adva semmiféle menekülésre. Naná, hogy mérgesek. Ennek az új ismeretnek a birtokában már nem is csodálkozom azon sem, hogy nem sorakozom fel a legnépszerűbb emberek között…