Drága Herceg!
Az ötödik nap telt el úgy, hogy semmit sem tudok rólad. Nincsenek szaval arra, milyen nagyon hiányzol, és azt sem tudom hirtelen szavakba önteni, mekkora félelem, és kétségbeesés kavarog bennem, ha arra gondolok, hogy nélküled kell még ennél is több nap elé néznem. Mintha elvették volna az életem, és tényleg elvették az életem, mert te vagy az életem. Nem tudok, nem is akarok élni nélküled... Igazad van, kicsit csöpögősre sikeredett ez a pár sor, de nem tehetek róla, így érzek.
Miközben utaztam haza tőled, elképzeltem valamit, elmesélem, jó? Együtt voltunk. Valami teendő miatt későn érkeztél haza, de olyan későn, hogy már az ágyban voltam, aludtam is talán. Igaziból úgy képzeltem, hogy aludtam is :) Cetlit hagytam neked az asztalon, hogy tudd, vacsorát készítettem neked egy tányérra, amit csak meg kell melegíteni. Aztán volt még egy üzenet, miszerint, ha jól laktál, várlak a meleg ágyban meglepetéssel. És te jöttél. Mellém bújtál olyan kiflisen, ahogy szoktál. Félálomban öleltelek meg, és húztalak erősen magamhoz, mintha félből egésszé váltam volna. Kicsit álmos hangon mondtam neked, hogy: szis, de jó, hogy itt vagy, hiányoztál. Tetszik az ajándékom? És te még jobban magadhoz szorítottál, miközben azt suttogtad a fülembe, hogy: gyönyörű ajándék. A kezed végig simított a testemen. Éreztem, hogy fedezi fel a kezed a finom harisnyát, és a kis, szexi ruhácskát. Az érintésed libabőrt csalogatott a bőrömre, a lélegzetem is elállt. Szeretkeztünk, aztán a karjaid közé bújtam, te átöleltél, így merültünk álomba...
Leveleket fogok írni neked. Ez talán segít kicsit átvészelni azt az időt, amit nélküled kell eltölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése