Drága herceg!
Mostanában valahogy nincsenek gondolataim, vagy inkább azt mondanám, hogy akkor lesz üres a fejem, mikor írni akarok. Akkor is, mikor levelet írnék neked. Amúgy folyton pörög az agyam, de mindig ugyanazokon a dolgokon jár. Azt hiszem, kezdek elfáradni, és ez nagy baj. Bízom benne, ha találkozunk, akkor ez az érzés elmúlik kicsit. Valószínűnek tartom, hiszen a múltkor is így voltam vele... Ma felmegyek anyukádhoz, talán, ha beszélgetünk kicsit, jó hatással lesz rám...
(12 órával később, a pokróc alól)
Most már biztos, hogy jövő héten meglátogathatlak. Az, hogy sikerült tolmácsot találni, feljavította a hangulatom, egész nap jókedvem volt. Alig várom, hogy szerda legyen. Olyan jó lenne, ha megérinthetnélek...
Képzeld, tegnap elkezdtem újra szoliba járni. Ma is voltam. Meglátod, olyan szép barna leszek megint, hogy csak na. Biztosan tetszeni fog neked, és ráadásul finomabb is lesz tőle a bőröm, öröm lesz hozzáérni... Bárcsak hozzám érhetnél már, úgy hiányzik az érintésed (is), hogy azt lehetetlen szavakban kifejezni...
Jó éjszakát, drága Herceg, veled fogok álmodni valami nagyon szépet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése