Drága Herceg!
Nagyon régen nem írtam levelet neked itt. Igazából most sem jut eszembe olyan, amit a rendes levélbe ne írtam volna le...
Talán itt írhatnék arról, mennyire aggaszt az anyagi helyzetem, és mennyire félek attól, hogy nem leszek képes addig megoldani ezt a szart, míg hazajössz. Valóban félek ettől, de bízom is abban, hogy ügyes kislány vagyok, és meg tudom oldani valahogy.
Írhatnék arról is, hogy mennyit jár a fejemben az, hogy kilenc hónap még nélküled, és mennyire bizonytalan vagyok néha, és mennyire félek attól, hogy nem leszek képes kibírni. De aztán jön egy gondolat, hogy: miért ne bírnám, hisz tíz hónapon túlvagyunk már, és nem lehet semmi olyan rossz, hogy elfelejtsem, mennyire szeretlek téged.
És írhatnám azt is, milyen szomorú leszek, ha ma is üres lesz a postaláda, hogy mennyire el leszek keseredve...
Leírhatnám a süket gondolataimat, még akkor is, ha kuszák is. Talán le is írom neked őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése