Az első fürdetés

Elkerülhetetlenül megjött a tavasz idén is, bár még kicsit erőtlenül igyekszik elkergetni a hideget, de kétség sem férhet hozzá, hogy sikerrel fog járni. Az egyre erősödő napsütés életet lehel mindenbe, a város tartozékának mondható állatokba, madárkákba is. Ezek a szárnyas jószágok röpködnek mindenfelé, és önfeledten dalolásznak bele a nagyvilágba, meg – megpihenve lámpaoszlopokon. Egész pontosan egy bizonyos lámpaoszlopon való pihengetésük kulcsfontosságú a történetem szempontjából, méghozzá azon, ami alatt rendszeresen otthagyjuk családunk legújabb tagját. A járgány lassan két éve tartozik hozzánk, és hát be kell, valljam, nem tartottuk eddig a legnagyobb becsben, főleg ami a külsejének a tisztán tartását illeti, de mondjuk nem is volt jellemző, hogy a madarak ilyen előszeretettel tisztelték meg a figyelmükkel. No, ne gondold, hogy hibáztatni igyekszem bárkit is magunkon kívül, a lehető legtávolabb álljon ez tőlem, csupán ecsetelni szándékozom a körülményeket. Szóval, úgy esett, hogy ez alatt a villanyoszlop alatt parkoltuk le a masinánkat, bízva abban, hogy jó helyen hagyjuk, mint ahogy tettük is az elmúlt hónapokban. Mit tesz isten, valamelyik nap menős dolgunk akadt, és az autónkhoz érkezve, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy helyben hagyták a madarak a mi drágaságunkat, egy cseppet sem kímélve. Tanácskozásba kezdtünk, és arra az elhatározásra jutottunk, alaposan meghányva – vetve a dolgot, hogy nem halogathatjuk tovább, vitathatatlanul elérkezett az ideje egy fürdetési projektnek. Izgatott lettem, mint mindig, ha valami olyan eszköz használatával kell megismerkedni, amire eleddig nem volt szükség, persze ez azért nem jelenti azt, hogy kétségem ébredt volna azzal kapcsolatban, hogy megoldjuk-e a feladatot, mert ilyesmiről még véletlenül sincsen szó, ezt előre kell bocsátanom, egyszerűen csak az újdonság megtapasztalásával járó izgulás kerített hatalmába. Az utunkba kerülő lehetőségek közül nagy gonddal kiválasztottuk a legmegfelelőbbnek tűnőt, és habozás nélkül léptünk a tettek mezejére. Beballagtunk az egységbe, megkérdeztünk mindent alaposan, majd felvértezve instrukciókkal, a fürdető kabin bejáratához zarándokoltunk, ahol megnyomkodtuk a megfelelő gombokat, szívünk csücskét betessékeltük a kijelölt helyre, és kéz tördelve figyeltük, hogyan lesz csillogó – villogó. Ment minden, mint a karikacsapás. Miért is ne ment volna, hiszen (ahogy kiderült) a mosóeszköz használata olyan egyszerű, hogy még egy rendes csaj (akibe semmi műszaki érzék sem szorult) is gond nélkül működtetni képes. Miután elkészült, kigurultunk a parkolóba, ott körbejártuk, megtörölgettünk néhol, miközben elégedetten vigyorogtunk konstatálva, hogy ez is megy nekünk. Naná, hogy mostantól rendszeresen járni fogunk fürdetni :)