Új...

...fent szembe kellett néznie a ténnyel, hogy emberkerülő lett. Kicsit meg is lepődött, mikor eltalálta ez a felismerés, pedig sok mindennek nevezhette az érzést, csak ismeretlennek nem, hiszen már olyan sokszor szembesült vele. Elgondolkodott azon, most miben más, mint eddig, mert más volt, ebben teljesen biztos volt. Régen, ilyenkor mindig szomorúnak, magányosnak érezte magát, de nem engedte meg magának, hogy belesüppedjen ebbe a nyúlós trutyiba, ami egyre csak húzta volna le a mélybe. Most azonban, hiába kutatta mindenhol, nem talált kellemetlen érzéseket magában, és sehol nem volt a késztetés, hogy kilábaljon. Elvolt így, bezárkózva saját kis világába. Nem kezdte el kikergetni magát ebből a buborékból, ahogy eddig minden alkalommal tette. Nem volt kíváncsi az ismerőseire, a családtagjaira sem. Azt akarta csak, hogy hagyják békén, kerüljék el, amennyire csak lehet. Újra és újra megvizsgálta az érzéseit, ám végül mindig ugyanerre az eredményre jutott. Elkezdett morfondírozni azon, mi tévő legyen, mert hiába nem kavarogtak benne rossz érzések, tudta jól, hogy ez az állapot sem az, amire rá lehetne nyomni az ideális bélyeget. Nem akart megoldásokon, vagy miérteken töprengeni, értelmetlen is lett volna, ezért inkább arcát a fénybe fordította, és arra gondolt, hogy nincs már semmi baj, mert elmúlnak a fáradt éjszakák... Aztán átsuhant az agyán hirtelen, mekkora hülyeség is mindez. Nem is tölthetné az idejét feleslegesebben el így, hogy értelmetlen bolondságokon agyal...