Jó volt a hétvégém. Régen aludtam ennyit, bár ez azért általában jellemző, ha anyámnál vagyok. Ott olyan nyugodt minden, nekem legalábbis. Mert ahogy néztem, anyámék nincsenek túl jól egymással. Folyton vitatkoznak, és izélgetik egymást. Nem is értem anyámat, de komolyan. A pasi szinte a seggét kinyalja, megteremt mindent. Látástól mikulásig dolgozik, s ha véletlenül mégis otthon van, akkor meg a házat csinosítgatja, rendezgeti. Azt hiszem, hogy cserébe én biztosan megtudnám engedni, hogy elszunyókáljon tévénézés közben, vagy netezgessen kicsit esténként. Hát, de sajnos én nem lehetek elég okos ehhez.
Mindenesetre nekem nagyon kellemes volt otthon lenni. Szupereket aludtam és ettem :) és álmodtam is... Vityára vártam álmomban... Az az egy már biztos, hogy nem vagyok normális...
Vettem ma egy csizmát. A másikénál alacsonyabb sarkút, nagyon dögös. Zsáklinnal voltam vásárolni. Csajok is kaptak ruhákat, természetesen én is. Nem vehetek csak magamnak...
Vásárlás után elmentünk a tescoba, s felöltöztünk szépen. Felvettem a dögös csizmát egy helyes farmerrövidnadrággal. Szerintem semmi extra nem volt az egészben, de mégis olyan furán éreztem magam az utcán. Mintha bámultak volna az emberek, de még a nők is. Lehet, hogy nem illik így menni vásárolni? Nem értettem (azt veszem észre, hogy mostanában egyre több dolgot nem értek). Az áruház előtt Zsáklin előre rohant, és ahogy elment, egy pasi leszólított. Először megijedtem (mindamellett, hogy érteni sem értettem), de aztán váltottunk pár szót... A dologra azért reagálok ilyen értetlenül, mert szerintem nem vagyok az a nő, akit csak leszólítanak az utcán (mondhatni az utóbbi két évet nem nézve)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése