Ma, miközben Brigivel beszélgettem, éreztem először, hogy egyedül maradtam. Majdnem elsírtam magam, de csak pillanatnyi ijedtség volt. Megrémített a gondolat, hogy innentől nem nagyon lesz társadalmi életem (nem mintha ez másról szólt volna, mint az ivászatról és eszetlenkedésről). Végül is mindegy miről szólt, én élveztem, s minden pillanata emlékezetes maradt. Hiányozni fog... Tudom, hogy azt mondta Brigi, hogy rosszul látom, mert neki kellenek ezek a dolgok, de pontosan tudom azt is, hogy inkább a pasit választja majd, mint engem. Ezt meg is értem, hiszen valószínűleg én sem tennék másképpen, csak ezen az oldalon lenni mégis így kicsit nehezebb. Ha belegondolok, nem csak az ivás, hülyéskedés hiányzik majd, hanem a nagy beszélgetések, amik voltak közöttünk. Ahogy elmondtam neki a gondolataimat, érezte, hogy van benne valami, és talán a hangomon is hallott valamit (nem mindig megy a színészkedés), mert gyorsan leszervezett egy babalátogatót. Jó dolog, aranyos meg minden, de az ilyen kierőszakolt dolgok nem szokta jól elsülni... Örülök a boldogságának, én kívántam neki a legjobban, de közben hiányzik a régi csaj, a régi barátnőm, aki tudott ésszel cselekedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése