Ma egy csomó dolgot olvastam arról, hogy mit gondolnak az okosok, a költők, írók erről a dologról. Felmerült bennem a kérdés, hogy ők vajon az okosságaiknak megfelelően éltek, élnek e? Vajon ők mindig tudják, hogy mit kell cselekedniük, és azt hogyan, na és hogy az tényleg helyes? Mindig lehet tudni, hogy mi a helyes célja az életnek? És honnan tudja, hogy a kitűzött cél valóban olyan nemes, mint aminek gondolja? Szerintem ezekre a kérdésekre csak a végén, a számadásnál lehet megfelelni. Mikor majd a végén felmerül a jól csináltam kérdés, akkor ne kelljen lesütnöm a szemem, vagy megbánnom bármit is. Nem akarok bárcsakkal kezdődő mondattal felelni erre. Bár mondjuk az élet nagy kérdései nem feltétlenül egyeznek a vágyakozással, viszont lehet vágyni arra, hogy az életünk nekünk megfelelő mederben csörgedezzen, és akkor munkálkodhatunk azon, hogy így is történjen.
Ha kimondom a vágy szót, akkor mindenki általában a szexuális vágyra gondol először, ami nem baj, hisz magam is arra gondolnék, ha valaki felhozná a témát. Beszélhetünk erről, mert hálás és érdekes téma... Most, hogy jobban belegondoltam, lehet, hogy aggódnom kellene a mostani hozzáállásom miatt a nemi vággyal kapcsolatban. Lassan két hónapja teljesen lecsökkentek az ilyen irányú kívánalmaim, ami érthetetlen, hiszen a legramatyabb időszakaimban is legalább havonta egyszer elkapott az a nagy hév, ami folyton férfi után kergetett. El kellene kezdenem gondolkodni azon, hogy ezt minek köszönhetem, vagy csak tudjam be annak, hogy nincs semmilyen potenciális alany a közelemben erre a célra? Hmm, jó kérdés. Azt hiszem nem fogok tudni erre a kérdésre most választ adni, de remélem, hogy csak időszakos a dolog. Majd még visszatérek erre :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése