A kérdés, hogy jobb e lenyelni, avagy kiköpni, esetleg elkerülni azt is, hogy az orális szex során kilövellő ondó a szájba kerüljön, nagy valószínűséggel csak a nőknek okoz dilemmát Nagyítóval kellene olyan férfit keresni, aki ellenezné ezt, vagy olyat, akinek ne esne jól. Minden másban érdemes partnerünket minél jobban megismerni, kitapasztalni, egyedi szokásait, vágyait elfogadva idomulni hozzá, de ebben az egyben a férfiak döntő többsége hasonlóan vélekedik, vagyis szeretik, ha párjuk lenyeli, de erre nem minden nő hajlandó. Tudjuk, hogy nem ezen múlik, hogy valaki jó-e az ágyban vagy sem, de a mögöttes jelzések azt mutatják, hogy a férfiak vágyálmaiban a nő egyáltalán nem irtózik a spermától, sőt inkább kedveli, és azt sem bánja, ha bármely testrészébe kerül belőle. Azt mondja a fáma, hogy vannak bizony olyan nők is, akik a felláció alatt felizgulnak, esetleg el is élveznek, és ezzel komoly vetélytársaivá válnak azoknak a hölgyeknek, akik ugyan normális esetben ideális barátnőnek, feleségnek bizonyulnak, de idegenkednek attól, hogy ondót vegyenek a szájukba.
Hosszas keresgetések során találhatunk olyan kutatási eredményeket (ezek azért nem kell feltétel nélkül készpénznek venni, de mindenképpen elgondolkodtatnak), amik azt mutatják, hogy azokban a párkapcsolatokban, ahol a nő a szexuális szokásokat kiegészíti a férfi orális izgatásával, lényegesen nagyobb az egymással való elégedettség és kevesebb a megcsalás. Egy pszichológus ezt azzal magyarázná, hogy a férfi számára a partnere szájában történő magömlés élvezete a másik által való teljes elfogadásban gyökerezik, a kilövellt váladék ízének, szagának elfogadása pedig a férfi egész lényének, férfiasságának elfogadásával egyenlő. Az orgazmus pillanatában az ondó lenyelése arról tanúskodik, hogy a partner teljes mértékben hajlandó magába engedni, feldolgozni, megemészteni a sűrű folyadékot. Már jó ideje tudományosan kimutatták, hogy mi kerül ilyenkor a véráramba: semmi olyan, ami káros lehet. Az ondó ugyanis csupa olyan naturális anyagot tartalmaz, ami alapjában véve egészséges, olyat, mint: víz, cukor, kalcium, magnézium, B12 és C-vitamin, cink, és még sorolhatnánk. Ebből kiindulva sokan elég táplálónak tartják, és egész jó fehérjeforrásnak. Egyes vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az ondó olyan hormonokat vagy hormonhatású hatóanyagokat tartalmaz, melyek javíthatják a kedélyállapotot és csökkenthetik a depresszió esélyét vagy mértékét, ha az ondó a nyálkahártyán keresztül jut a szervezetbe. Összegzésképpen elmondhatjuk sem a női, sem a férfi nemi váladék nincs káros hatással a szervezetre.
Más kérdés, hogy kellemes-e, ízlik-e a partner testnedve. És ez már inkább a biokémia vagy talán a metafizikainak nevezhető vonzalom területe, hogy két ember miért választja ki egymást, miért vágyik a másik testére, és miért pont az ő testének az ízére, szagára indul be. Nem véletlen, hogy az amúgy táplálónak vélt nemi folyadék nem került be az étkezési vagy konyhaművészeti kultúrába, a genitáliák és más, hasonló mirigyalapú testrészek által kibocsátott nedű ugyanis köztudottan nem nevezhető ízesnek, étvágygerjesztőnek.
Szexológusok több okot is felsorolnak, hogy egyesek miért ódzkodnak az orális szextől és a váladékok megízlelésétől. Ok lehet például az a félelem, hogy partnerünk számára kellemetlen és undorító lehet nemi szervünk íze vagy szaga. Vagy éppen fordítva, hogy az ő íze vagy szaga hat ránk taszítóan. Amennyiben ez tartósan fennáll, és büdösnek, rosszízűnek érezzük partnerünk ondóját, nem pedig nemi éhségünket fokozza, és mindez nem alapvető tisztálkodási hiánynak tudható be, akkor indokolt lehet a gyanakvás, hogy valami esetleg nincs rendben (nemi betegség, az őszinte vonzalom hiánya, pszichés zavarok okozta természetellenes izzadás). Merthogy normális esetben, egy jó kapcsolatban a szexuális izgalom során keletkező testnedvek illata inkább bódító, ajzó hatású a partnerre, és testünket áthatva megsokszorozzák a testi és lelki gyönyört. Persze vannak olyan esetek is, ahol valamilyen trauma vagy múltbeli rossz tapasztalat miatt a partner viszolyog, erősen vonakodik a szájában bekövetkező magömléstől. Sosem tudhatjuk, kinek milyen szexuális tapasztalata volt vagy nem volt, ezért az ilyesmivel, különösképp még mielőtt megerőszakolnánk partnerünk torkát, ajánlatos különféle finom felfedező technikákkal kísérletezni, és türelemmel viseltetni eme nyúlós, sikamlós dolog iránt. Ha például eleinte még nyoma sincs annak, hogy partnerünkben ott lakozik az oboázásra való hajlandóság vagy netán kiemelkedő tehetség, nem szabad elhamarkodottan azt feltételezni, hogy a partner nem képes a fellációra, mert szopni mindenki tud, ezzel kezdte az életet minden csecsemő, az orális tevékenységgel. Persze azt, hogy kedvesünk jól csinálja, sőt mi több, mosolyogva, saját akaratából, nem pedig szívességből, ne adj' isten kényszerből le is nyelje, az már a kapcsolat harmóniáján, a résztvevők kölcsönös egyetértésén múlik.
Tény, hogy a sperma - fiziológiai folyadék lévén - ízre és illatra egyénenként változó, és függ az egészségi állapottól, az általános kondíciótól, sőt az elfogyasztott élelemtől is. Enyhén lúgos kémhatása miatt kissé keserűnek, savanykásnak vagy sósnak, szaga meg enyhén dohosnak hathat, ám köztudott, a sperma íze és szaga némiképp befolyásolható. Az ananász, a kivi, az erdei gyümölcsök, a zeller, a petrezselyem például csökkenthetik a kesernyés ízt, viszont a hús, a hal, az alkohol, a kávé és a cigaretta rontanak az íz világon. A lényeg azonban valójában az, hogy élvezetes és kielégítő legyen a magömlés mindkét fél számára, ne csak a férfi, a nő is örüljön a partnere által kieresztett vágy- és örömcseppeknek. Egyébként meg nem kell állandóan nyelni, az is nagyon izgató tud lenni, a férfinak meg különösen imponáló, ha a friss ondó egy része, akár a szájból kicsurogva a testre kerül, akárhova is, és ezek után akár szét is kenhetjük, mert bőrápoló hatásairól is regél ám a fáma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése