Egyedül

Ez a pár betűs szavacska a legtöbb embernek nagyon ijesztő, és félelmetes. Egyedül lenni... Valóban olyan rossz lenne? Nem vagyok erről annyira meggyőződve. Mostanában elég sokat vagyok egyedül. Főleg a nyáron volt ez így, mikor hosszabb szünidő volt. Amióta az eszemet tudom, nem voltam egyedül. Amíg gyerek voltam, ott volt anyám és a húgom, mikor ők már nem, akkor mindig volt pasi az életemben. Majd jöttek a lányok. Ezen a nyáron volt az első szünidő, mikor ők sem voltak itthon, és pasi sem volt. Először megijedtem, és elkeseredetten kapkodtam körbe, hogy kit tudnék magamhoz rángatni, de mikor észrevettem, mit teszek, akkor elkezdtem figyelni magamra, és igyekeztem megnyugodni. Sikerült. Rájöttem, hogy nem is rossz egyedül lenni. Magamba néztem, mélyen, hogy észreveszek e valami ürességet, érzek e magányt, de nem volt semmi, csak a szokásos nyugalom és béke. Aztán ahogy gondolkodtam ezen, megdöbbenve jöttem rá, hogy akkor voltam igazán egyedül, mikor olyan kapcsolatban voltam, ami nem felelt meg. Úgy örülök, hogy rájöttem, mert ennek tudatában nem megyek olyan dologba bele, amibe érzem, hogy nem kéne... 

Kitaláltam egy játékot. Amikor napló íráshoz van kedvem, akkor keresek egy szót, amit beírok címnek (a címekkel úgyis mindig bajban voltam), és leírom róla a gondolataimat. Jó játéknak tűnt :)