Hazafelé jövet egy csomó összekapaszkodó párt láttam. Mintha mindenkit elkapott volna valami betegség. Néztem őket és csodálkoztam, nem értettem. Figyeltem magam, hogyan reagálok rájuk, érzek e irigységet, vagy hiányérzetet, de nem volt semmi ilyen érzés bennem. Néztem őket, és nem lett tőlük rossz érzésem. Ez azt jelenti számomra, hogy elvagyok magammal. Ha mélyebbre nézek magamba, nincs okom panaszra. Jól érzem magam a bőrömben. Nem is értem, miért van ez a hatalmas étvágyam mostanában. Az ember akkor eszik állandóan, ha valamilyen gondja van és másképpen nem tud boldogság érzéshez jutni. Nekem ilyenre nem lenne szükségem. Kényeztetem magam, foglalkozom magammal. Ha szeretnék, ruhát veszek magamnak, ha ahhoz van kedvem, szoliba megyek, vagy étterembe, esetleg moziba, vagy színházba. Szeretem a munkám, jól kijövök a vendégeimmel, a pasikkal. Nem okoz gondot kapcsolatokat teremteni, ha erre van szükségem. Jól megvagyok a lányaimmal, bár sokszor vitázom velük, de ennek ellenére nincs gond, feszegetjük a határainkat. Elégedett vagyok a testemmel, sőt, szeretem, pont úgy, mint a lelkemet. Talán hiányzik a szerelem, de nem érzem létszükségletnek. Szeretnék néha valakihez odabújni, nagyokat beszélgetni, közös programokat szervezni, de nem szeretném, hogy bárki is rám telepedjen, szabályozzon, irányítson. Nehezen kielégíthető igények...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése