Kedd este

Fáradt vagyok... Pedig nem történt semmi különös ma sem a munkában sem, csupán a szokásos dolgok. Reggel alig bírtam felkelni, és mikor beértem nagy nehezen a melóhelyre, csak arra volt erőm, hogy bekapcsoljam a tévét és lefeküdtem tovább aludni. Az egész délelőttöt átaludtam. Igaz, időnként felkeltett egy telefonhívás, de szinte kiesett az egész délelőtt. Mégis most úgy érzem, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam már ezer éve. Néha azt hiszem, hogy valami komoly nyavaját kaptam el és amiatt van ez a fáradékonyság és a többi baromság. Majd jól elmegyek vért adni, és talán holnap bejelentkezek a nőgyógyászhoz is. Sőt, nem talán, biztosan... 

Szomorú is vagyok... Vigasztalhatatlanul és mélységesen szomorú... Valahogy ki kell másznom ebből...