Mostanában elég sokszor eszembe jut a kérdés, hogy a pasiknak miért megy könnyebben a barátkozás, mint a csajoknak. Mindamellett, hogy a nőneműek gyanakvóbbak, rosszindulatúbbak az ellenkező neműeknél, szocializálás kérdése is ez a viselkedés. Ha megnézünk, egy normális családszerkezetet, akkor ezt pontosan ki is tudjuk elemezni. A manapság elfogadott normális család egy apából, egy anyából és egy vagy két gyerekből épül fel. Az apa feladata a családban a megfelelő működéshez szükséges viszonyok megteremtése (vagyis az anyagi biztonság fenntartása) és a család képviselete a külvilág felé. Az anyára a családon belüli (úgymond a nem publikus) dolgok intézésének a feladata hárul. Az anya (jó esetben) jól tudja kezelni és megoldani a felmerülő konfliktusokat, összetartja a családot, megfelelő érzelmi hátteret biztosít a párjának és a gyerekeknek. Ez a szocializálás nem engedi, hogy a nőnek is akkora baráti társasága legyen, mint a férfinak. Persze azért nem kell azt gondolni, hogy a nő teljesen egyedül lavírozgat, és csak a családjára számíthat, mert akad egy-egy barátnő, aki végig kíséri az életét (jó esetben), viszont ez semmiképpen sem nevezhető baráti társaságnak. Összegezve elmondható, hogy a nő a természetét tekintve sem, és a társadalmi elvárások miatt sem alkalmas arra, hogy nagy baráti társaságot alakítson ki, az én véleményem szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése