...

Azon kaptam magam ma, hogy megint arról képzelgek, milyen lenne, ha valami oknál fogva meghalnék. Próbáltam kitalálni, mit szólnának az ismerőseim, ki lenne az, aki nem csak a vállát rándítaná a hírre, és egyáltalán lenne e valaki, akit érzékenyen érintene, persze a családomon kívül. Elképzeltem, hogy ha valami halálos betegségem lenne, hogyan mondanám el a hozzám közelállóknak, és ők mit reagálnának rá, mit tennének meg értem... Kissé beteges képzelgések... Nagyon régen voltak ilyen gondolataim, s legvadabb álmaiban sem gondoltam volna, hogy még elő fog fordulni. Mondjuk arra már nem emlékszem, hogy mitől voltak ezek régen a fejemben, és arra sem, mitől múltak el. Most megint lett egy dolog, amin agyalhatok, próbálhatok rá nem létező magyarázatot keresni. Viszont, ha belegondolok, ez egy kicsit jobb verzióban történik, mint anno, mert akkor még azt is végig játszottam (végig néztem magam kívülállóként), ahogy meghalok. Pillanatról pillanatra. Nagyon beteges... A hülye gondolatok ellenére nem akarok meghalni, mielőtt még bárki erre gondolna. Egyszerűen csak játszom a gondolattal...