Katasztrófafilmek, jobban mondva dokumentumfilmek, hmm. Valaki szerint ez érdekes. Valóban az lenne, és csak én látom ezt másképpen? Mitől érdekes egy film arról, hogy hogyan tesszük tönkre a bolygónkat, vagy hogyan megy tönkre emberek élete egy árvíztől, tűztől, vagy szökőártól, vagy akármi más ilyesmi miatt? Lehet, hogy ez kárörvendezés, és egy ilyen film után tudják magukat azzal áltatni az ilyen emberek, hogy milyen jó az életük, hiszen lehetne rosszabb is. Mikor ecsetelni kezdem, hogy szerintem ez nem érdekes, inkább szomorú, és szánalmas (mármint az, hogy ezt valaki érdekesnek találja), és én inkább vidám dolgokat szeretek hallani még a híradóban is, és lehet, hogy beteges, de jobban örülök a kis tevének, aki megszületett az állatkertben, mint annak, hogy valaki fejére esett egy fa, akkor fura tekinteteket kapok cserébe. Bár a fa a fejen történet hallatán halálra röhögtem magam, ami nem szép, de talán az sem szép, hogy ilyet betesznek a hírekbe. Viszont, ha az egészet nézem, akkor szerintem én látom helyesen.
Örömhír a mai napon, hogy visszatérni látszik az elkóborolt libidóm. Kemény két napja (hmm, mi lehetne még kemény...) a szex gondolatával ébredek és fekszem. Ez az érzés megnyugvással tölt el, hiszen nem romoltam el, csak volt egy kis beletörődés abba, hogy nem volt a közelemben olyan pasi, aki jó lett volna a felpörgetésre. Ez akár azt is jelentheti, hogy egy percig sem volt velem gond, csak motiváció hiányában másfelé koncentráltam a figyelmet. Az a baj ezzel, hogy úgy beindulok ilyenkor, hogy jaj annak, aki a közelembe kerül, főleg ha még szimpatikusnak is találom. No, minden esetre örülök, hogy újra a régi vagyok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése