Sír a lelkem, olyan nagyon zokog, még sosem tett ilyet. Elkeseredett, mert egyedül van, de nem úgy jól egyedül, ahogy eddig érezte, hanem egyedül egyedül. Nem lát semmi esélyt arra, hogy ez megváltozik. Az emberek elromoltak, folyton bántják egymást, nem viselkednek úgy, ahogy kellene, ahogy a rendes embereknek kellene. A rendes emberek szeretetből cselekszenek, vagy ha nem teljesen abból, de az biztos, hogy akkor sem a közömbösség, az irigység, vagy az utálat vezeti őket.
Hiányzik a szerelem. Nem a pasi, a másik, hanem az érzés. Az az érzés, amitől mindenen mosolygok, amitől senki nem tud bántani, amikor nem kell félnem semmitől, mert érzem és tudom, hogy van valaki, aki vigyáz rám, és én is tehetem ugyanezt... Az érzéshez hozzátartozik egy másik ember... Jaj nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése