Mikor felcsillanni látszik a remény, hogy az elképzelések valamivel kapcsolatban pozitív irányba alakulhatnak, akkor az ember olyan lelkes lesz, és újra fényárban látja a világot, és szenvedéllyel töltődik fel. Reménykedik, hogy ebben az esetben nem csalódás lesz a vége, hiszen annyira nagyon meggyőzőek a jelek, és minden olyan nagyon kifogástalannak tűnik. Lehet, hogy éppen a kifogástalanság a bökkenő az egészben, és ezért nem fog klappolni megint. Rá kell ébrednie, hogy nincsenek kifogástalan dolgok, mert minden éremnek két oldala van. Mikor aztán a negatív csalódás óhatatlanul megérkezik, akkor még mélyebbre száműzi a remény áltató sugarait, hogy legközelebb sokkal nehezebben tudjon a felszínre törni. Elkeseredettek lesznek a gondolatai, nehéz a szíve, és görcsbe rándult a gyomra. Értetlenséggel, tátott szájjal bámul maga elé, miközben azt a keserűséggel teli szívét próbálja megmenteni a végső sötétségbe borulástól, ami nem régen még bizakodással volt teli...
A pénteki fiú olyan sok bizakodással töltött el. Nem amiatt, hogy majd jól összejövök vele, hanem hogy végre összeakadtam egy olyan férfival, aki az én értékrendem szerint a normális kategóriába tartozik. Kicsit nehéz megfogalmazni, hogy milyen ember normális nekem, mert nem találom rá a megfelelő szavakat. Azok a szavak, amik eszembe jutnak, ellentmondásokkal lennének tele, ami nem feltétlenül baj, hiszen én magam is ilyenekkel vagyok megáldva. Na de nézzük csak, milyen is egy normális férfi. Korrekt, aminek következtében szavahihető, egyenes, még akkor is, ha az neki kellemetlenséget okoz, határozott, de nem beképzelt, pontosan tisztában van az értékeivel, pont úgy, mint a hátrányaival. Szeretet lakik benne, jóindulattal, sok- sok értelemmel. Tiszteletet ad, és vár el, férfi, nem nyafogós kislány. Figyelmes, kedves, gyengéd; ezek a tulajdonságok már egy olyan pasi paraméterei, a többi mellett, aki kicsit többet jelent... Visszatérve a pénteki fiúra; jól éreztem magam, nem vártam csodát, jól viselkedtem, de az, hogy másnap a megbeszélt helyen nem futottunk össze, azt jelenti nekem, hogy az elképzelésem, miszerint szórakozóhelyen nem ismerkedünk, még mindig helytálló és követendő... De mondjuk nem is ez volt a cél, csak jó lett volna látni egy kivételt, egy valakit, aki más, mint a többi, hogy tudjam, érdemes keresni, és nem szabad feladni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése