Meg vagyok bolondulva... Ezt időről időre meg kell állapítanom magamról, bár, hogy mentegessem magam, kitalálhatnék valamit ennek cáfolására, mert hát megmagyarázni bármit megtudok. Viszont már nem is akarok kibúvókat keresni, nincs más, meg vagyok bolondulva. Kifejtem bővebben. Az utóbbi időben, szerintem panaszkodtam ez ügyben már, a szexualitásom, mintha elmenekült volna az életemből. Na, most nincs okom panaszra, mert visszatért kegyetlenül, és ostromol kitartóan. Most, pont most, mikor senki nincs a közelemben, akit használhatnék erre a célra. Jól van na, tudom én, hogy nem szép ilyen dolgokat írni (a kihasználásos részre gondolok), de hazudjak szerelmet vagy érzelmeket, mikor olyanokat már nem divat érezni? És most jön a mentegetésem: én akarnám érezni, de más nem erőlteti ezt a témát, így hát nincs mit tenni, élek olyan lehetőségekkel, amik megvannak. Na de most még ilyen apró fénysugarak sincsenek, amik kis fényt lopnak a sötétségbe. Ilyenkor mondom azt, hogy ez aztán a tényleg nagy szívás, a lehető legrosszabb értelemben. Nem akarom magam elrendezni a dolgot, egy másik testet akarok magamon érezni, izzadtságot akarok, az övét és az enyémet, és azt hogy összekeveredjen. Suttogást akarok hallani, hallani akarom, mennyire jó, ami közöttünk folyik. Szavakat akarok, akár trágár szavakat, és hangos élvezést, vad szenvedélyt, gyors szívverést, gátlástalanságot. Gyorsan akarom kapkodni a levegőt, zihálva akarok elterülni a másik mellett a kielégülés mámorában. Mi ehhez képest egy maszturbáció?... Ej, ej, ezt nevezik talán az így járás tipikus esetének :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése