...már régen akartam pár szót ejteni, csak valahogy mindig fontosabbnak tűnt az önmagam sajnálatával foglalkozni. Óóó, ne gondold, hogy ez megváltozott, most is én vagyok a legfontosabb magamnak, csak kicsit figyelmet terelek :) Na jó, ez enyhe túlzás. Ismersz már, remélem, annyira, hogy tudd, sok dolog képes foglalkoztatni. Ezek között van ez a téma is. Megnéztem pár lexikonban, szótárban, mit mondanak az okosok, s hogyan fogalmazzák meg úgy, hogy valóban érthető legyen a jelentése. Azt mondja wiki, hogy az előítélet olyan előre kialakított (általában) negatív vagy pozitív vélemény, ami tényeken, vagy hibás, merev általánosításokon alapul, a gondolkodás gazdaságosságára törekvő tulajdonságának velejárója. Hogy milyen szép tagmondat ez, majdnem orgazmushoz juttatott. Még sosem hallottam, hogy ilyen szépen megfogalmazták volna azt, hogy az emberek még arra sem veszik a fáradtságot, hogy gondolkodjanak. S meg is érkeztünk a diszkriminációhoz. Azt hiszem, el lehet mondani, hogy kevés az olyan eset, mikor ez az ítélkezés pozitív, bár, ha jobban belegondolok, velem kapcsolatban már előfordult egyszer - egyszer. A pasik általában ugyanis azt gondolják, mert nem átlagos domborulatokkal rendelkezem (vagy ki tudja miért), már jól működöm az ágyban. No, ezt mindenképpen pozitívnak értékelem, még akkor is, ha sok esetben megkérdőjelezhető a szándék, és az őszinteség. No, de kanyarodjunk végre arra, amerre igazából menni akartam. Az utóbbi időben (talán az elmúlt egy évben) azt vettem észre, hogy nagyon megnőtt a romákkal szembeni előítélet körülöttem. Még olyan embereknél is ezt tapasztalom, akikre ez sosem volt jellemző. Hátrahőkölök ilyenkor, és értetlenül nézek. Fel sem foghatom. Mikor az értékes ember arról beszélt, hogy milyen haragot érzett az emberek iránt, mert úgy érezte, meg van bélyegezve, s emiatt sokkal többet kell harcolnia az elfogadásért, a tiszteletért, akkor én csak lehajtott fejjel szégyelltem magam a többi ember helyett is. Nekem meggyőződésem, hogy a tettek, a helyes értékrendeknek megfelelő élet minősíti egy embert. Nem érdekel a színe, a vallása, a nemi identitása, ha a szemembe mer nézni, mikor beszélünk. Érted ezt? Megérted ezt?... Nem vagyok ebben annyira biztos. Tudom én, hogy manapság nagyon kell valaki, akit bűnbaknak kiálthatunk ki, tudom én, hogy nagy a kétségbeesés, a keserűség, de nem lenne jobb inkább magunkba nézni, és előbb önvizsgálatot ejteni? Hisz tudod, az vesse az első követ... Mikor az egyik csaj ismerősöm bevallotta, hogy azt hazudja évtizedek óta, hogy csak négyen vannak testvérek, és nem tízen, nem értettem. Nem értettem, miért kell ezt tagadni, szégyellni. S mikor felvilágosított, hogy az előítéletek miatt, még akkor sem értettem. Ez az értetlenség nem a butaságomat hivatott tükrözni, csupán csak azt, mennyire védve vagyok ettől, s mennyire másképpen gondolkodom másoknál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése