Kérdések

Igaz a gondolat, miszerint nem vagyok fontos?

Hogy lehetne igaz ez a gondolat? Nem, nem igaz. Csak a magányom és az ön marcangolhatnékom mondatja ezt velem.

Igaz a gondolat, miszerint minden fontosabb, mint én?

Nem, nem lehet igaz ez a gondalt. Ha kijelentené ezt, akkor lehetne igaz csupán, így csak spekuláció és önsanyargatás. Jobban belegondolva, tudom jól, hogy nem igaz ez a gondolat. Azt is tudom, hogy a maga módján fontos vagyok neki, és nem csak azért, hogy kielégítsem a szexuális igényeit.

Hogy reagálok, ha elhiszem ezt a gondolatot?

Belehalok. Összetörök. És sírok. Még magányosabb leszek ettől, mint előtte, és úgy érzem, hogy nem szeretet, amit érzek iránta, hanem gyűlölet. Ha elhiszem, hogy ez a gondolat igaz, akkor csendesen szenvedek, és gyötröm magam addig, míg szinte elviselhetetlen fájdalmat nem érzek.

Ki lennék e nélkül a gondolat nélkül?

E nélkül nyugodt lennék, és jó kedvű. Nem csillogna könny a szememben, és nem kéne éreznem a gyűlölet mardosását. Nem félnék, nem fájna, és nem kínoznám magam folyton. Ha nem támadna ilyen gondolatom időről időre, akkor élném az életem magamnak, értem, velem. Nem zavarna, ha nem akar velem lenni, nem érdekelne, miért tartja velem a kapcsolatot, és nem kérdeznék magamtól mindenféle ostobaságot, inkább jól lennék, és boldog lennék.

Fordítsd meg a gondolatot!

Nem vagyok elég fontos magamnak. Nem törődöm eleget magammal. Nem hallgatom meg magam úgy, ahogy szerintem jó lenne. Nem szeretem magam…

Megfordíthatnám a gondolatot úgy is, hogy ő nem elég fontos nekem, de ez nem igaz és újra kéne kezdenem a kérdések feltevését. De felesleges újra kezdenem kérdezni, mert tudom, hogy ő fontos nekem. Annyira fontos, amennyire fontos lehet valaki, aki iránt feltétel nélküli szeretetet érzek…