Morfondír

Ballagtam, kezemben a könyvvel. Jó könyv. Régen került a kezembe olyan iromány, amit alig bírtam letenni. No, de nem is ez a lényeg most. Szóval, ballagtam a könyvvel. Két megálló séta a következő tömegközlekedési eszközig, ami a szállításomat intézte. Sétálhatnékom volt. Nagyon régen volt már ilyen jó az idő, és nagyon régen voltam ilyen hangulatban. Sétáltam hát, és olvastam (igen, menet közben). Egy aluljáróhoz érkeztem. Mintha egyszerűen csak ott teremtem volna, úgy belemerültem a könyvbe. Hirtelen kellemes illat csapta meg az orrom. Felnéztem. Évek óta nem jártam erre, futott át az agyamon. Persze (fűztem tovább a gondolatot), hiszen csaj vagyok, aki egyedül, férfitársaság nélkül nem jár ilyen kétes helyeken, vagy legalábbis nem szívesen (kerestem is más lehetőséget, mielőtt lemerészkedni kényszerültem, de semmi járható út nem tűnt szembe). Az illat irányába fordultam, egy gyrost sütő és árusító hely ontotta magából a sült hús finom illatát. Ilyen helyre miért ne mehetne egy csaj? – méltatlankodott a másik hang, onnan belülről. Egy csajnak nem biztonságos itt – kántálta amaz. Gyorsan végigszaladtam gondolatban életem történésein, nem történésein, és megállapításra jutottam. Én tényleg csak akkor jártam kétesnek mondható helyeken, ha férfi oldalán volt alkalmam megjelenni. Azt kérdezed, mi számít kétes helynek? Minden olyan vendéglátóegység ebbe a kategóriába tartozik, ami aluljáróban van (aluljáró fóbiám van), és minden olyan hely, ahol italkimérés folyik (a kricsmitől a kocsmán át a bárig, és ilyen ez a gyros-os is). Az ilyen helyeken a csajok férfi nélkül vagy veszélyben vannak, vagy megbélyegzetté válnak. Azt mondod hülyeség? Lehet, hogy igazad van, én mégis mindig ennek megfelelően viselkedtem, és kerültem az ilyen és ehhez hasonló helyeket, ha egyedül (vagy lányok társaságában) voltam. Betudtam ezt a gyávaságomnak. Most ébredtem csak rá arra, hogy ez a nőségemből adódó ösztönös viselkedés (ne hidd, hogy érdekel, hogy fennhangon kacagsz). Persze tévedhetek, de szeretnék nem tévedni…