Kedves Herceg!
Itt az új év első olyan napja, ami nem punnyadással telik. Vagy legalábbis remélem. Azért nem indítom kapkodva ezt a napot sem, de azért csak sikerül tenni valamit, amitől, ha csak kicsit is, hasznosnak érezhetem magam.
Jó lenne tudni, veled mi van, hogy vagy, meg ilyesmik. Valószínű, hogy levelet ma sem fogok kapni, már nem is reménykedem benne (de azért jó lenne)...
Nem volt az igazi a szilveszter. Zsuzsiékkal voltam, és jó volt, de hiányzott valami. Igazából olyan este volt, mint bármelyik, amelyiken szétszívjuk magunkat. Mert ezt tettük. Úgy kezdődött, hogy Zsáklinnak segítettem készülődni, mert barátnőjével egy szórakozóhelyre mentek, és együtt indultunk el. Rosszul választották ki a helyet, mert nem tetszett nekik (ráadásul jól le is húzták őket). Csalódottan hívott, hogy nem megyek-e én is le, mert szar a hely, de megbeszéltük inkább, hogy ők jöjjenek Zsuzsiékhoz. Jöttek is. Egy darabig beszélgettünk, eszetlenkedtünk, aztán a gyerekek kidőltek, mi pedig Zsuzsival átbeszélgettük az éjszakát.
Hiányoztál. Gondolom, ezen a napon ott nálatok sem olyan szigorúak az őrök, és engedtek benneteket ünnepelni...
Szomorúan telt az év első napja nekem, még sírtam is talán. Remélem, azért nem szomorúság fogja jellemezni a napjaimat, bár elég nagy sansz van arra, hogy de...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése