Csak ül ott lehajtott fejjel, és hallgatja a rádiót. Hallgatja a vidám dallamokat, és igyekszik hagyni, hogy a vidámság elhatalmasodjon rajta a segítségével. Érzi, ahogy a lába önkéntelen mozgásba kezd a ritmusnak engedelmeskedve. Már most attól fél, ha vége lesz a dalnak, a mozgás is elcsendesedik, de megnyugodhat, mert a következő dallam sem hagyja mozdulatlanságban. Sőt, még az ajkai is mozgásba lendülnek, és szavakat formálva halk hang jön ki a torkán. Először csak csendesen, dúdolva, aztán egyre hangosabban, hallhatóbban hallatszik a dal. Már együtt énekel az előadóval. És ez tetszik neki. Aztán, ahogy felbátorodva dalolja a sorra következő, ismert zeneszámokat, a lába is egyre bátrabban éledezik. Már majdnem táncra perdül dalolászva. Vidáman, kacagva egy - egy elvétett lépés, vagy hang miatt...
Hiszen megy neki a vidámság, - morfondírozik közben - nem is érti, miért aggódott ennyit emiatt, és lelkesen tovább dalol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése