Kedves Herceg!
Egy újabb hét reggele a mai. Nem alszom. Jól sejted, igen, azért, mert csúnyaságokat tömködtem oda, ahova te is tömködtél volna. Tudom, hogy nem kéne. Sőt, igazából nem is akarom, mégis ezt teszem. Hogy miért? Azzal magyarázom (azt hiszem), hogy a segítségével jobban telik az idő. Becsapom magam, de valahogy túl kell élnem... Igaz, ez nem megoldás... Ám hiába erőlködöm, nem találom a helyem, nem találom az utat, el vagyok veszve. Bízom abban, hogy ha majd hazajössz, helyére kerülnek a dolgok, de félek, ez akkor sem változik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése