Kedves Herceg!
Nem tudom, miről írhatnék
neked. Nem találom a szavakat, nem jut eszembe semmi, amit szeretnék elmondani
neked. Nem mintha történne bármi is, amiről beszélni lehetne, csak az a baj,
hogy a gondolataim is magányos farkassá váltak. Nincs késztetésem arra, hogy
megosszam őket, nem akarom, hogy tudjál róluk. Nem akarom, hogy bárki tudjon
róluk… Félek, kezdem elveszíteni azt a kis maradék hitemet is, amit beléd
fektettem, amiről azt hittem, sohasem tűnik el, mert nálad biztos helyen van. Attól
tartok, tévedtem… Azért bízom benne a lelkem mélyén, hogy csak a keserűség, és
a magány beszél belőlem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése