Sok...

...buta gondolat kavarog a fejemben, de nem ezekről ejtenék szót, mert azt hiszem, minden bugyuta gondolatomat leírtam már, és csak magamat ismételgetném, ha azokra pocsékolnék időt. Inkább arról eszme futtatnék, vajon, mi lehet az oka annak, hogy időről időre felbukkannak ezek az eszementségek. Mit gondolsz? Mi az az ok? Ne gondolj semmi kacifántos magyarázatra, mert egyszerű az egész. Szerintem szimplán csak arról van szó, hogy unatkozom. Nincs semmi olyan komoly dolog, amivel lekötném a figyelmem, így jobb híján az agyam kreál magának tennivalót. Felmerül a kérdés, hogy miért nem inkább kellemes dolgokat talál kihívásnak, mert abban ugye egyetértünk, hogy az sokkal jobb hatással lenne a lelkemre (is). Gondolom, nem okozok meglepetést azzal, hogy erre is találok magyarázatot, még pedig azt, hogy a kellemes dolgokat az ember magától értetődőnek tartja, és azt hiszi, hogy nem is történhet vele semmi másképpen, mint kellemesen. Ezért van az, hogy a jó dolgokat nem tudjuk úgy becsben tartani, ahogy kellene, sőt, sok esetben el is felejtjük értékelni. Ám, ha kellemetlenség történik, akkor azt szinte személyes sértésnek, támadásnak vesszük, és a kelleténél sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk neki. Tudom jól, hogy nyafogni, panaszkodni, kifogásokat gyártani sokkal könnyebb, mint feldolgozni a nem kívánt dolgokat, de miért is elégednénk meg a könnyebben járható úttal, hiszen abba egy csipetnyi kihívás se kerül, ezért nem is lehet érdekes. Számomra legalábbis. És ez az a pont, mikor a feledékenységem, elkényelmesedésre való hajlamom megmutatkozik, és megnehezíti a dolgom. Mint ahogy már említettem (néhány nappal előbb), megfeledkezem arról, hogy nem elég csak egyszer szembenézni a kellemetlen dolgokkal, hanem folyamatos teendő ez, akár nap, mint nap, ahányszor csak megkörnyékez. A feladat az, hogy a hozzáállásomon ennek megfelelően változtassak, javítsak. Nem egyszerű, szokás szerint, úgyhogy hajrá :)