Egy álom

Szerdán volt egy álmom. Olyan intenzív volt, hogy még most is látom magam előtt, és azon gondolkodom, vajon mit is jelenthet. Bár lehet, hogy nem kell minden álomnak olyan nagy jelentőséget tulajdonítani, és mindenképpen értelmet keresni benne. 

Este volt. Álltam egy kisebb dombon, ahonnan jól beláttam mindent. Vihar közeledett, de nem nagyon zavartattam magam, csak álltam ott és néztem a város felé. Egy négy vagy öt emeletes házat figyeltem, ami előtt állt egy nagy fa. Akkora volt, hogy a házat majdnem eltakarta, fölé is kerekedett. Az egész olyan volt, mintha egy nagy reflektorral megvilágították volna, láttam minden kis részletet. A fát bámultam. Nem voltak levelei, az ágai fehérek voltak, és érdekesen kör alakba nőttek, de még a legvastagabb ág is. A szél egyre jobban fújt. Éppen azon járt az eszem, ha ez így folytatódik, akkor kidől az a fa, mikor megláttam, hogy integet nekem és kér, hogy menjek vele. Talán nem is hallottam, inkább tudtam, mit kér. Csak álltam, nem mozdultam. Arra gondoltam, ha nem jön el onnan, agyonnyomja a fa, ha kidől. Ő csak kérlelt, hogy menjek, de én csak álltam, nyugodtan, mintha valami veszélytelen dolgot bámulnék. Nem éreztem félelmet, nem jelzett a vészcsengőm. Egyszer csak odajött, megfogta a kezem, és elindultunk a sötétbe, el a fától, a széltől, nem tudtam hova, de még mindig nem féltem. És itt ébredtem fel... 

Így elmesélve nem hat olyan érdekes álomnak. Az a baj, hogy az érzések leírására nincsen eléggé kifinomulva a beszélőkém. Mindenesetre bennem mély nyomokat hagyott, és úgy örülnék, ha meg tudnám fejteni, de szerintem rejtély marad :)