Múlt, jelen, és jövő... Felmerült bennem a kérdés, hogy az emberek többsége mennyire tud felnőni ténylegesen felnőtt korára, és mennyire él a múltban élete végéig. Gondolom, az emberek többsége nem veri nagy dobra, ha igazából a múltban él, valószínűleg ő maga sem tudja ezt pontosan. Éljük a felnőttektől elvárt életet, miközben a barátokkal, ismerősökkel a régi történetekről beszélgetünk, ami azt jelenti, hogy hiányzik az az időszak. Vajon ez azt jelenti, hogy a mostani élet ennyire nem jó, ennyire elkeseredettek lennének az emberek? Ennyire rossz lenne a helyzet? Vagy egyáltalán jól gondolom? Nem is tudom... És ebből kiindulva, milyen lehet így a jövő?...
Baromságok járnak a fejemben. Elegem van magamból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése