2010. szeptember 4., szombat

Elmélázás


Tegnap az egyik vendégemmel a családalapításról, a párkapcsolatokról beszélgettünk. Egy negyven körüli pasiról van szó, aki eljutott abba a periódusba, mikor családra vágyik. Azt mondta, hogy a korban hozzávaló lányok között nagyon nehéz olyat találni, aki olyasmiket szeretne, amit ő. Vagyis családot, gyerekeket. Szerinte azok a lányok vagy a karrierjüknek élnek, vagy már van gyerekük, s nem akarnak többet. Elgondolkodtam, hogy vajon miért ne akarhatna gyereket egy harminc körüli nő, akinek már van. Oda lyukadtam ki, hogy nem feltétlenül azért van ez, mert nem akarja megint a kisgyerekkel járó gondokat a nyakába venni, hanem mert olyan kérdések merülnek fel, amik igen nehezen megválaszolhatók, és a tapasztalataik valószínűleg inkább negatívak, mint pozitívak. Hogy mire is gondolok pontosabban? A saját példámmal élve, ha tőlem valaki megkérdezné, hogy bevállalnék e még gyereket egy olyan férfinak, akit szeretek, akkor kicsit elbizonytalanodnék, s nem tudnám, mit válaszoljak. Felmerülnének a következő kérdések: Ha terhes leszek, és a hülye hormonjaim még jobban megbolondítanak, és a nagy pocaktól már megmozdulni sem tudok, akkor is szeretsz majd? Ha majd a baba átsírja az éjszakát, és nem lesz erőm veled foglalkozni, megérted majd, és nem játszol el egy féltékeny, hisztis kisgyereket? Ha esetleg kicsit meghízok, vagy nem lesz olyan a testem, mint előtte volt, és folyton baba szagom lesz, tudsz nőként tekinteni rám? És tudsz majd úgy viselkedni velem, hogy a szememben ugyanúgy férfi maradj, mint előtte? Ha felmerülnek problémák, akarod majd megoldani és nem menekülsz el rögtön, otthagyva engem egyedül a problémával? Biztos lehetek abban, hogy mindig mellettem fogsz állni, és engeded, hogy én is melletted állhassak? Összefoglalva, biztos lehetek abban, hogy az igazi vagy nekem, és én neked? Ez olyan kérdés, amire nem lehet tuti biztos választ adni, és olyan kemény következményekkel jár, amire az ember élete is rámehet (nem a szó szoros értelemben). Szerintem jogos kérdések, de megértem a másik félt is, aki inkább könnyebb esetet keres...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése