A bűntudat mindig felszínre tör, ezt hallottam valamelyik nap egy filmben. Elgondolkodtatott. E kifejezéssel egy csomó másik fontos szó ugrik be, szépen felépítve ezt a bűntudat piramist... Mikor éreztem utoljára bűntudatot? Talán a hét elején, mikor ok nélkül üvöltöttem le a fejét az egyik utánpótlásnak. Könnyen megoldható dolog, csak tudni kell kimondani, hogy bocsánat. A varázsszó után már nem is volt baj, nem volt rohadt érzésem. De olyan igazán nagy bűntudatot, olyan letaglózót, mikor is éltem át utoljára?... Nem emlékszem. Vajon ez mit jelent? Hogy nem volt ilyen bűntudatom? Ha így lenne, az azt jelentené, hogy megfelelően élek, a saját értékrendemnek megfelelően, odafigyelve másokra. Viszont, ahhoz, hogy így lehessen élni, tapasztalás kell, a tapasztalatszerzéssel az is együtt jár, hogy az ember hibákat követ el, mondhatni, nem csak együtt jár, de elengedhetetlen feltétele. Ha pedig hibákat követek el, akkor a bűntudatérzése sem kerül el. Konklúzió: volt nagy bűntudat érzésem, csak mélyebbre kell ásni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése