2012. szeptember 18., kedd

A másik én megint


Egész rettenetes, bénító érzés, ha felbukkan a másik éned, mert akkor másé a karod, a lábad, a szemed. Egy álmatlan, nyughatatlan idegen, aki megy tovább, eszik tovább, és él tovább… New York egy igazi metropolisz, él és változik…New York igazi metropolisz, él és változik. Mutálódik. Egyre újabb kromoszómák jelennek meg az utcák dnsén… New York egy igazi metropolisz, él és változik... New York igazi metropolisz, egy… New York a legbiztonságosabb nagyváros, de szörnyű érzés félni attól, amit régen szerettünk. Befordulunk egy ezer éve ismerős sarkon, és, és ránk tör a rettegés. Nem merünk nekivágni a lépcsőnek. Sosem értettem, hogy lehet így élni. Nők félnek egyedül az utcán, mások meg attól, hogy mérget rejt egy boríték. A sötéttől, éjjel. Emberek félnek emberektől. Sokáig azt hittem, hogy félni csak mások szoktak. Azok, akik gyengék. Azt sem tudtam, mi az. De aztán megtudtam. Mikor rám tört, éreztem, hogy mindvégig bennem volt, bujkált, beágyazódva a szeretet rétegei alatt, és lúdbőrös leszek. A szívem nehéz, és az utcán meglátom azt, aki én voltam valaha. Azon töprengek, vajon leszek-e ő valaha… Mondj valamit…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése