A nő az! Kiáltsuk csak ki bátran. Ő a hibás! Tegyük csak a vállára a világ összes bűnét, megjár neki (ne maradjon ki ám az se, hogy az ő hibája, amiért nincs világbéke). Hogyan merészel arra vetemedni, hogy elfelejtse, hol a helye? Ez szankciókat követel azon nyomban, méghozzá kapitálisakat. Koppintsunk hát a fejére erősen, és mutassuk meg neki az irányt vissza oda, ahonnan elcsatangolt. Azonban ne felejtsük el azért arról biztosítani (és még véletlenül sem azért, hogy ha szüksége lesz a macinak a málnásra, legyen), hogy mi szeretjük a legjobban a világon, és nekünk az rettenet trauma, hogy olyan őszinteségeket kell az arcába vágnunk, miszerint dagadt kurva, értéktelen senki, ostoba riherongy (és a többi), és csakis és kizárólag az ő érdekében tesszük, mert szeretjük, tiszteljük, megbecsüljük. Magyarázzuk el neki, hogy osztoznánk vele e nehéz helyzetben, de lehetetlen, mert az a nyavajás Y kromoszóma (ami vajon nem X volt eredetileg?) olyan bebetonozott géneket rejteget, amikre bármikor lehet felelősséget hárítani. Mivel, ebből az következik, hogy kódoltságból eredően mi nem vagyunk vádolhatóak, kell valaki, aki elviszi a balhét. A nő lesz az, így lesz jó, neki ez való...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése