...tól könnybe lábadt a szemem. A mondanivalótól, a jelentéstől. Attól, amit nekem mondott, jelentett. Szomorúság telepedett rám szavai súlyától, és olyan mélyre szerettem volna süllyedni szégyenemben, amilyen mély nincs is talán. Szégyelltem magam az egész női nem helyett...
Legszívesebben tiltakoztam volna, hogy nem, nem kell kihasználni senkit se ezért, se semmiért. Még, ha az a másik ezt is tenné, akkor sem; és akkor sem, ha egy életen át csak sérelmek jutottak is osztályrészül...
Halkan, nagyon halkan megkérdeztem volna, hogy: ne definiáljuk újra a kurva szó jelentését a mai szabados világ hatásai miatt?...
És lehajtott fejemet felemelve, szememből a lecsorduló könnycseppel mondtam volna: nem, nem szabad mindent, és nem, ez nem győzelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése