Kedves Herceg!
Egyre fogynak a napok a tárgyalásig, és ennek egyre jobban örülök. Tegnapelőtt kaptam tőled egy levelet, amiben a jövőről írtál. Azt hiszem, ez a levél sokat segített nekem abban, hogy megnyugodjak, és ne törjem a fejem butaságokon. Most már, így kissé megnyugodva, azt gondolom, hogy kár volt hergelni magam előre olyanért, amiről úgysem tudhatom, hogyan alakul. Ahogy olvastam a leveled, rá kellett ébrednem arra, hogy kicsit alábecsültem a kapcsolatunkat, a te érzéseidet is, és a magaméit is. Hiba volt, de igyekszem nem elkövetni többet ezt a bakit. Örömmel töltöttek el a szavaid. Jó volt olvasni, hogy velem képzeled el a jövőt, és mire a végére értem a soroknak, tudtam, hogy ugyanígy érzek én is veled kapcsolatban. Ez alatt a fél év alatt mindig tudtam, hogy ha hazajössz majd, minden bajt simán elhárítunk együtt, csak egy pillanatra sikerült a kétségbeesésnek eluralkodni felettem. Ami azt illeti, nem tudom, mi vár még ránk, nem is annyira fontos, csak az számít, hogy együtt lépkedjünk a jövő felé. Persze, tudom, hogy mindig lesznek olyan helyzetek, amik próbára teszik a kapcsolatunkat, de most már nem félek (annyira legalábbis), mert meg fogjuk tudni oldani közösen...
A tervrajzod nagyon tetszett. Tökéletes kis kuckó lenne nekünk egy olyan lakás. Eszembe sem jutott, hogy ennél nagyobb kéne, hiszen nem szándékoznék bujkálni előled (maximum csak játékból) ;)
Izgulok, napról napra a tárgyalás kimenetele miatt, de pozitívan is állok hozzá. Azt hiszem, ez a fél év elég nagy büntetés volt mindkettőnknek, most már jó lenne egy kis szerencse, egy kis jó. Azt gondolom, alaposan megtanultuk mindketten a leckét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése