Este, miután hazaért, beáztatta magát egy jó
nagykád forró vízbe. Nagyon régen csinált már ilyet, és ez most eszementül jól
eső érzés volt. Belecsúszott a vízbe úgy, hogy alig látszott ki valamije, és
nem gondolt a világon semmire. Végre egy kicsit sem fázott. Olyan jól érezte
magát, hogy talán el is szunyókált egy rövid időre. Aztán erőt vett magán, és
kiszállt, mikor a lányok addig nyaggatták, hogy nem tehetett mást. Már bánta
kicsit, hogy beígért nekik egy közös filmnézést. A film, ami várt rá, a
randiztam egy szupersztárral című. Sejtheted, mennyire lelkendezett, de nem
volt mit tenni, az ígéret, az ígéret.
Miközben a
haját szárította a tükör előtt, megint észrevette, hogy a kulcscsontja az egyik
oldalon nagyobb, mint a másikon. Látványosan és tapinthatóan. Időről időre
észrevette ezt a hibát magán, mégsem tudott napirendre térni fölötte. Igazán megszokhatta
volna már, hiszen nem először vizsgálta meg a jelenséget. Viszont előfordulhat
az is, hogy erre hivatkozva kénye - kedve szerint intézhette úgy, hogy középpontba
kerülhessen, vagy az is lehet, hogy érzékenyebb állapotban van, mikor szemet
szúr a probléma, és ez az oka annak, hogy minden alkalommal úgy érinti meg a
felismerés, mint mikor először figyelt fel rá. Na, igen, ez a hátránya ennek a
fránya jobb agyféltekei dominanciának. Ez a sok érzékenykedés, hisztisség,
macerásság, kibírhatatlanság. És, ennek örömére, jaj annak, aki körülötte van,
mikor tombol a jobb agyfélteke :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése